Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
KUMINETZ GÉZA Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról - /. 2. AZ EMBERI SZEMÉLY, MINT AZ ALAPVETŐ EMBERI JOGOK ALANYA Nem születünk szabadnak, de a szocializáció és a személyes fejlődésünk során birtokba kell venni a szabadságot, vagyis el kell jutnunk a szabadság felelős gyakorlására. Tehát az emberi szabadságnak mindenekelőtt van tartalma és iránya,12 vagyis van sajátos töltése. A szabadságunk ugyanakkor sokféleképp kondicionált: ösztöneinek (késztetéseink), társadalmi hagyományaink, világnézetünk, vallásunk, a társadalomban érvényesülő tekintélyek, az ott ható információk különböző módon és intenzitással hatnak döntéseinkre. Sőt azt kell mondanunk, hogy nem szakadhatunk el tőlük, ha valóban birtokba akaijuk venni az emberi szabadságot, a felelős döntem és szólni, tevékenykedni tudást. Az emberi jogok és kötelezettségek alanya az emberi személy és személy voltából adódó méltósága. A személy méltóságán pedig emberi minőségét értjük, ami jogbölcseleti megközelítésben azt jelenti, hogy „az embernek van egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember a jog számára mindig alany marad, és nem válhat soha se az állam, se a jog által eszközzé vagy tárggyá. [...] az emberi méltóság a jog előtti létező, aprion érték, amely az emberi személy immanens lényegi sajátja.”13 Ám ezt a személy voltot, amit személyiséggé kell fejlesztenünk, helyesen kell értenünk, ebben segít a három normatív rend (erkölcs, jog és illem), melyek mindegyikének összehangolt érvényesülése révén bontakozhat csak ki a személyiség. Az ember olyan lény, akinek megvan a magánya és a közösségi vonatkozása egyaránt, vagyis a társas társtalan- sága és társtalan társassága. Létezésének megvan a maga igazsága, melyet fel kell ismernie, és szabadon el kell ismernie, meg kell valósítania. Erre szolgál a lelkiismeret és a vallás szabadságának joga és kötelezettsége, hogy rátaláljon sajátos természetére, küldetésére. Ember volta realizálásához meg kell teremtenie a saját értékrendjét, vagyis világnézetét, vallását, közben pedig rendelkezésére kell, hogy álljanak alapvető biológiai, lelki és szellemi szükségletei. Míg az alapvető jogok az emberré válás lehetőségét sejtetik, addig az emberi kötelességek az emberré válás kategorikus imperatívuszát sugallják. Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy az emberi személy valóban kiteljesedjék, individuummá váljék, a személy személyiséggé, vagyis egyéniséggé fejlődjék.14 3. A SZÓLÁS SZABADSÁGA ÉS AZ ALAPVETŐ EMBERI JOGOK RENDSZERE Az ún. emberi jogok alapvetően az emberi méltóságot próbálják a jog nyelvén kifejezni, megjelölve annak lényegi elemeit, dimenzióit, vagyis konnaturálisak magával az emberi személlyel (természettel). Ezért minden emberre egyformán vonatkoznak, mintegy felhatalmazzák és kötelezik. Ebből adódóan egyetemesek (minden emberre egyaránt vonatkoznak), sérthetetlenek (gyakorlásukat biztosítani kell), elidegeníthetetlenek (senki sem fosztható meg tőlük, illetve le sem lehet mondani róluk) és kölcsönösen függenek 12 Vö. Ratzingek, J. — XVI. Benedek., A názáreti Jézus I, Budapest 2007, 95. 13 Vő. Láüady, T., Az emberi személy az új polgári törvénykönyvben, in lustum Aequum Salutare 11 (2015/3), 141. Megjegyezzük, hogy ez a belső mag nem tétlenségre kárhoztatott, hanem ezt magának az egyénnek kell megművelnie, hogy szabadságát, méltóságát birtokba vehesse. Nevezzük ezt a felelős önmegvalósításnak, önrendelkezésnek, ami szükségképp világnézetben (vallásban) és a valóságnak annak értékrendje szerinti felelős megítélésében (lelkiismeret) fejeződik ki. '4 Vö. Heller, Á., A szándéktól a következményig. Előadások az általános etikáról, Budapest 1970, 60—66. 52
