Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. KUMINETZ GÉZA Mindebből érthető, ha ma sokszor és sokféleképp reflektálnak akár az énntettek, akár a szakma emberei a szólás szabadságának problémájára, s annak is egy, a globalizáció és a tudatipar által keltett sajátos megnyilatkozására, a blaszfémiára.9 Ne felejtsük el, hogy az ún. alapvető emberi jogok szerves módon tartoznak össze, az egyik sérelme magával hozza a többi megsértését is. Éspedig azért, mert az egy emberi természetnek mint lét-, megismerés- és cél-elvnek a sajátos leképezését, egyes egymásra teljességgel vissza nem vezethető lényeges dimenzióit fogalmazzák meg. Rögtön helyesbítek is, az emberi természetet az érett személyiség testesíti meg. így az alapvető emberi jogok megfogalmazása, kodifikálása és érvényesítése egyaránt eljegyzett az érett személyiséggel. A szólás szabadsága sajátos módon mintegy előzménye, de következménye is a vallási és lelkiismereti szabadságnak. Régebben a keresztény bölcselet az igazmondás erénye, illetve a hazugság és a botrány okozása témakörében tárgyalta ezt a kérdést.10 * Nem tagadva ennek a megközelítésnek a jogosultságát, ma inkább a kommunikáció korrektsége és torzulásai téma köré kristályosodik ki azoknak a tényeknek és értékeknek az elegye, amit a szólás szabadsága alapjogán értünk. Ebben a tanulmányban megpróbáljuk vázolni a szólás szabadsága alapjogának kapcsolatrendszerét a többi alapvető emberi joggal és kötelességgel, illetve ennek kontextusában kísérletet teszünk lényegének és funkciójának meghatározására, illetve rá kívánunk mutatni torzulásaira, a szólás szabadságával való visszaélés brutalitására. Tanulmányunkban fel akarjuk tehát kutatni a szólás szabadsága alapjogának igazi tartalmát (határait, funkcióját), és ennek fényében teszünk megoldási javaslatot a jelen helyzet javítására. E vizsgálódást egyrészt a keresztény bölcselet segítségével végezzük el, mivel ezt a bölcseleti világfelfogást ítéljük erre a legtárgyilagosabbnak, s ezért a legalkalmasabbnak,11 illetve másrészt a katolikus teológia és a retorika útmutatását is figyelembe vesszük dolgozatunk második és harmadik részében. Ez utóbbit azért is tesszük, mert a szólás szabadsága problémakörének több rétege is van. Az első a társadalmi magán- és közjó, illetve magánérdek és közérdek területe. Itt a katolikus egyház társadalmi tanítása tartalmazza azokat az elveket és erkölcsi útmutatásokat, melyek az ép társadalmi kommunikáció feltételei. A második réteg az egyházon belüli kommunikációt fedi le, mivel magának az egyháznak is megvan a maga közjava, vagyis a lelkek üdvözíteni akarása, s ez a hitből fakadó küldetés árnyalja az egyházon belüli szólás szabadságának jogát. Végül a harmadik réteg, mely tulajdonképp az előző kettőnek valamiképp az eszköze, s így előfeltétele és kivitelezője, nevezetesen az ún. trivium, vagyis a grammatika, a logika és a retorika. Ezeknek az ismereteknek a birtokában tudunk csak kellően kommunikálni. 9 Vö. Szeghalmi, V., Beszámoló. Szólásszabadság és blaszfémia - határvonalak a különböző kultúrákban, in lustum Aequum Salutare 11 (2015/4) 152-156. 10 Nem vitatjuk a régi problémafelvetés kontextusba állítását, sőt, azt gondoljuk, hogy ma is épp a probléma gyökerére világít rá: az indokolatlan, manipulativ, megtévesztő valótlanság állításra. Ezzel a megközelítéssel is szinte kimerítő képet lehet kapni e problémáról. Legyen szabad utalni Eberhard SchockenhofFmunkájára, aki találóan nevezi a mai embert és társadalmat hazugságra kárhoztatottnak. Vö. Schockenhoff, E., Zur Lüge verdammt? Politik, Justiz, Kunst, Medien, Medizin, Wissenschaft und die Ethik der Wahrheit, Freiburg — Basel — Wien 2005. Az alaposabb tájékozódást igénylő olvasók számára ajánljuk továbbá: Németh, G., A hazugság erkölcsteológiai értelmezése (Tarjányi, Z. [szerk.|, Erkölcs-Teológiai Könyvtár 11.), Budapest 2011. című munkáját. " A keresztény bölcselet felfogásáról részletesebben lásd: Kuminetz, G., Világnézet, bölcselet, keresztény világnézet, keresztény bölcselet, tomista bölcselet és a jogbölcselet, in Kuminetz, G., Egy tomista jog- és állambölcselet vázlata 1, Budapest 2013, 25—53. 51
