Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
KUMINETZ GÉZA Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. paroxizmusának is nevezhetünk.3 S a lényeg ez: „A szó elszakadt a gondolattól, a gondolat az igazságtól, az ige az örök Igétől.”4 Vélekedések tülekednek, melyekben grammra adagolják a tudatipar fő korifeusai a(z) (fél)igazságoknak magvait, úgy, hogy hihető, hiteles legyen a kommunikátor és a kommunikált információ is. Be kell látnunk, hogy ilyen körülmények között megtévesztő a tudomány igazsága is, mivel még azt is a Nagy hazugság szolgálatába állítják. Globalizálódó világunkban „a különböző népek, eszmék, jogrendszerek, vallások, kultúrák találkozása elkerülhetetlen”.3 Ez a tény is sok konfliktus forrása, akár a puszta félreértések, de a rosszindulatú előítéletek miatt is. Fokozottan felelős a kommunikáció minősége, a kommunikátorok viselkedése, hiszen az egészséges kritikai szellemet is fejlesztheti, ami egymás megértését és becsülését, az egymástól való tanulás lehetőségeit hordozza. Ehhez pedig azt az alapmagatartást kell kifejlesztenie minden embernek, hogy tisztelettel tekintsen a másikra (mint vele egyméltóságú személyre), annak hitére, vallására, identitására. Mindebből úgy tűnik, hogy a szólás szabadságának alapjogát és mindenféle meg- mutatkozási módját elvétettük. Különösen veszélyes ez a visszaélés, mivel az információval való rendelkezés egyre erőteljesebb fegyverévé válik a politikai és a gazdasági hatalom megszerzésének, megtartásának, kiterjesztésének. S itt nem a dialógus vagy a meggyőzés, nem is a polgárok kultúrájának fejlesztése a fő eszköz, hanem a manipuláció, a hamisítás, vagyis régi nevén a hazugság, mely ma szinte már megkülönböztethetetlen az igaz beszédtől. Ne felejtsük el, hogy ma már tudománya van ennek is, s mentiológia a neve.6 E tekintetben tehát még a modem tudomány is a pénz nagy nyomása alatt van, akár a kutatási projektek finanszírozása, akár bizonyos kutatási eredmények torzítása, eltitkolása miatt. Olyan korszakba érkeztünk tehát, amikor épp a magasan fejlett közlekedési és távközlési lehetőségek miatt talajvesztettekké lehetnek tömegek, ami az egyik legnagyobb rombolója az emberi szabadságnak, nyomában a bűnözéssel, az elidegenedéssel, a kiábrándultsággal, a társadalmi csőd riasztó problémájával, valamint a családok szétesésével.7 Ehhez társul a korábban sohase létezett nagy szabadidő lehetősége, melyről „ma sem tudjuk igazán, hogyan kéne kulturáltabban, célirányosabban eltölteni. [...] Ki vagyunk szolgáltatva a szabadidőipar menedzsereinek, a témát körüllengő hazugságoknak”.8 A szólás szabadságának problémája igen összetett probléma tehát, melynek megvannak a maga gazdasági-technikai, politikai, vallási stb. dimenziói. Ezekre reflektál az etika, a jogbölcselet, a morálteológia, illetve a retorika tudománya. Innen a moralisták, a jogászok és a lelkipásztorok feladata-kiildetése, hogy tanítsák meg a népeket, a híveket a szólás szabadsága jogának felelős gyakorlására. ' Vö. Halász, P., Nagy vállalkozók az Áldozat körül II, in Papi Lelkiség 15 (1944/47), 122. 4 Vö. Halász, P., Örök liturgia, Budapest 1942, 16. 5 Vö. Szeghalmi, V., Beszámoló. Szólásszabadság és blaszfémia — határvonalak a különböző kultúrákban, in Iustum Aequum Salutare 11 (2015/4), 152. f’ Vö. Stiegnitz, P., Mindenki hazudik, Budapest 2002, 2. Nagyon találóan definiálja a hazugságot, ami — szerinte — nem az igazság ellentéte, hanem a valóságtól való eltávolodás. Kitűnően deríti fel a hazugságnak a különböző fórumait: így az önmegvalósítás érdekében hazudik az egyén, gyorsan rátalál erre az útra a gyerek, a munkavállaló, az intrikusok, a reklám emberei, a család, a párkapcsolatok is áthatottak a hazugsággal. Bőségesen megtalálható a szabadidőben, az irodalomban és a képzőművészetben. Kitűnően művelik a politikusok, a pacifisták, a történészek. Sokszor hazudik a testbeszédünk, s végül leginkább és a leghihetőbb módon hazudnak a szélhámosok. Vö. Schumacher, E., A kicsi a szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról, Budapest 2014, 76—78. * Vö. Stiegnitz. P., Mindenki hazudik, Budapest 2002, 68. 50 :o! 50
