Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
A svájci biblikusok és Kálvin BENYIK GYÖRGY 1534-1536-ban a menekülő Kálvin szerencsés patrónusokat talált. Használta Louis du Tillett kanonok könyvtárát, ahol 1534 telén az Institutio anyagát gyűjtötte. Május 4-én tért vissza szülővárosába, Noyonba, hogy átvegye örökségét és szakítson a katolikus egyházzal, hiszen felszentelt katolikus pap volt. 1534. október 17-én a lutheránusok falragaszokkal tiltakoztak a katolikus mise ellen Párizsban, ugyanakkor királyi parancsra máglyán égették meg Étienne de la Forge zsebkendő kereskedőt, mivel Luther műveit terjesztette. Noyonban is tüntetések voltak ekkoriban, és nem tisztázott, hogy ezek kapcsán Kálvin is megjárta volna rövid időre a börtönt. Mindenesetre menekült Metzbe, Strasbourgba, Bázelbe, és vele menekült Du Tillet is. Ekkoriban Martinas Lucianus álnéven írt. 1535. augusztus 20-án jelent meg először az Institutio Christianae Religionis (A keresztény uaüás rendszere), melyet Bázelben adott ki, és I. Ferenc francia királynak ajánlott.14 Az 1536-os évet Ferrarában töltötte Renée hercegnő kastélyában, aki ugyan XII. Lajos francia király leánya volt, de előszeretettel rejtegetett udvarában humanistákat és reformátorokat. 1536 júniusában visszatért Noyonba családi ügyeket intézni, majd Strasbourgba és Genfbe utazott. 1536-tól 1538-ig tartott első reformátort ténykedése Genfben, melyet Guillaume Faréi (1489—1565)15 tüzes prédikációja hatására vállalt. Erről a kényszerről így vallott: „Mintha az Isten nyúlt volna utánam a mennyekből.”16 1536. szeptember 5-én kapta meg kinevezését a városi kormányzó tanácstól a „sacrarum litterarum doctor” tevékenységére. A városi kormányzóság november 10-én fogadta el azt a hitvallást, melyet Faréi és Kálvin közösen teijesztett elő. Ezzel tulajdonképpen a berni egyház Zwingli-féle szabályzatát fogadták el, melynek része a havi úrvacsora, az egyházi törvényszék felállítása, a vallásoktatás vizsgák bevezetése, valamint a házassági szabályok szigorítása.17 1537 ja- nuáijában ezt a hitvallást már a városi tanács mutatta be. A kialakult viták miatt Kálvinnak Strasbourgba kell távoznia, ahol 1538-1541 között prédikátori írói és tanári képességeit fejleszthette tovább. Kálvin első működése idején a városban a protestánsok kisebbségben voltak, mivel a város politikailag és vallásilag instabil volt. Ezért Jacopo Sadoleto (1477— 1547)18 levelet írt a város elöljáróságának, amelyben felszólította őket, hogy téijenek vissza a pápa alatt egyesített katolikus egyházba.19 A levél megválaszolását 1539 augusztusában, illetve Kálvin visszatérését Genfbe tekinthetjük „második megtérésének" is.20 Egyrészt 14 Kiadva latinul: Basel 1536, 1539 és 1559. A francia kiadás 1541-ben jelent meg. 15 Faréi Guillaume (1489-1565) szenvedélyes prédikátor volt és a katolikus egyház kritikusa. A franciaországi reformáció első éveiben a reformista katolikus pap, Jacques Lefevre d’Etaples tanítványa volt. Lefevre-rel együtt a meaux-i püspök által szervezett Cercle de Meaux (meaux-i kör) tagja volt. A püspök több, evangéliumi alapokon álló humanistát hívott meg gyülekezetébe, hogy reformprogramját megvalósítsa. Ezen humanista tudósok közé tartozott Josse van Clichtove, Martial Mazurier, Gérard Roussel és Francois Vatable. 16 Sommaire, c’est une bnéve declaration d’attains lieux fort necessaires á un chacun chrétien, pour mettre sa confiance en Dieu et ä ayder son procham, 1534 Du vrai usage de la croix deJésus Christ et de l’abus et idolatrie commise autour d’icelle et de l’authorité de la parole de Dieu et des traditions humaines, 1540. 17 Kingdon, R., Adultery and Divorce in Calvins’s Geneva, fdarvard UP, Cambridge 1995. Ez azonban egyházi bíróság volt, amelynek nem volt civiljogi felhatalmazása, és nem volt azonos a városi bíróságokkal vagy az inkvizícióval. ,s Humanista bíboros, Pietro Bembo velencei humanista bíboros barátja, a franciaországi Carpentras püspöke volt. 1536-ban bíborosi rangra emelkedett. A nevelésről haladó szellemű müvet írt, és a Római-levelet is kommentálta (Commentarius in epistolam S. Pauli ad Romanos, Lyon 1535). 17 Magyar fordításban ld. Sadolet bíboros levele a genfi tanácshoz és néphez, Kálvin J. válaszával, 1539 (CR 33,365sqs.; 00 5,365sqs.) (ford. Ladányi, P.), Pápa 1907. 20 GÁNÓCZY, A., 'Hie Young Calvin, The Westminster Press, Philadelphia 1987, 246. 3
