Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Imre: Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében
KOCSIS IMRE Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében A két gonosztevő szembeállítása, valamint a megtérő lator és Jézus párbeszéde csak Lukács evangéliumában olvasható, hiszen Márknál (15,32) és Máténál (27,44) mindkét gonosztevő a gyalázók közé tartozik. Az exegéták egy része hajlik arra, hogy ezt a rövid epizódot Lukács szabad alkotásának tekintse.19 Ám helyesebb, ha ez esetben is — miként a lukácsi „többletek” nagy részénél — hagyományból vett anyaggal számolunk, amelyet az evangélista sajátos célzattal iktatott be művébe.20 Egyébként a rövid szakasz nyelvezete nem mondható tipikusan lukácsinak.21 A lator kérését illetően ismét egy szövegkritikai probléma áll előttünk, amely azonban nem olyan „éles”, mint a 34. vers esetében. A probléma jelen esetben „csupán” abban áll, hogy a kérést eltérő formában hozzák a szövegtanúk: 1. όταν ελθης εις την βασιλείαν-σου „amikor eljössz országodba” (p7’ Β L). Ε szerint Jézus rögtön a halála után a messiási uralom részese lesz. 2. όταν ελθης έν τη βασιλεία σου „amikor eljössz uralmaddal” (8 A C). E megfogalmazás szerint a lator a parúziára gondol, amikor Jézus királyi hatalommal jön el megítélni az embereket. Bár a második forma jobban tükrözi korabeli eszkatologikus várakozásokat, amelyek az igazak jutalmazását és a bűnösök büntetését az utolsó napon bekövetkező ítélettel kapcsolták össze, a kutatók többnyire az első változatot tekintik eredetinek, mivel az jobban megfelel Lukács teológiájának, amely szerint Jézus királyi uralma már a feltámadással megkezdődik (vö. Lk 22,69; 24,23; ApCsel 2,34).22 Mi is ezt a nézetet követjük. Ugyanakkor el kell ismernünk: bár árnyalatokban van különbség, a lényeget tekintve a két változat nagyjából ugyanazt tartalmazza: a megtérő lator biztos abban, hogy Jézus a Messiás-király, s ezért kén tőle a megemlékezést. Éppen azt ismeri el, amit mások kétségbe vontak: jézus képes arra, hogy a benne bízókat megmentse. Ugyanakkor kérése nem annyit jelent, hogy azonnali üdvösséget remél. Csupán arra kén Jézust, hogy ne feledkezzék meg róla, és legyen közbenjárója az ítélet napján. Jézus, az ünnepélyes „amen” formulával bevezetve arról biztosítja a megtérő latort, hogy még „ma” vele lesz a paradicsomban. A hangsúly a „ma” (σήμερον) szón van, amely jelzi: az a közösség, amely a lator megtérése által közte és Krisztus között létrejött, nem szűnik meg a halállal. Jézus a halálát követően az Atya által neki készített égi uralomba log belépni, s a megtért bűnös ott is közösségben lesz vele. A „paradicsom” (παράδεισος) perzsa eredetű szó: körülkerített parkot jelent. A Septuagintában az Éden kertjének neveként szerepel (Tér 2,8), néhány zsidó apokrif iratban pedig az igazak halál utáni tartózkodási helyét jelöli (vö. 4Ezd 4,7; 2EIén 42,3). Az Újszövetségben a szó a most vizsgálandó szakaszon kívül még kétszer fordul elő, s a „mennyet” mint Isten és az iidvözültek szféráját jelenti (vö. 2Kor 12,4; Jel 2,7).23 Jézus ”Vö. Bultmann, R., Die Geschichte der synoptischen Tradition, Vandenhock Sc Ruprecht, Göttingen 195 84, 306—307; Brown, R. E., the Death of the Messiah II, 1001—1002; Eckey, W., Lukasevangelium II. 949; Wolter, M., Lukasevangelium, 691 és 752. 2" Azok a kutatók, akik szerint Márk evangéliuma mellett Lukács egy önálló írott szenvedéstörténetet is forrásként használt (lásd a 3. lábjegyzetet), nyilván ebből a szenvedéstörténetből származtatják az epizódot. De az önálló szenvedéstörténet létét tagadók egy része is hagyományból vett anyag feldolgozására gondol. Vö. például Schneider, G., Lukas 11, 482; Fitzmyer, Luke II, 1507. ' Vö. Jeremias, J., Die Sprache des Lukasevangeliums, Vandcnhoeck Sc Ruprecht, Göttingen 1980, 306—307. ” Vö. Metzger, B. M., Textual Commentary, 181; Brown, R. E., 'Ilie Death of the Messiah 11, 1005—1007. Bo- VON, F. (Lukas IV, 468) szerint a 2. változat jelentése nem szükségszerűen különbözik az elsőtől, vagyis fennáll a lehetősége annak, hogy mindkét változatot így fordítsuk: „amikor eljössz országodba”. 21 Vö. Jeremias, J., art. παράδεισος, in 'IhWN'L V (1954), 763-771; Balz, H., art. παράδεισος, in EWNT III (1983), 40-41. rilÓGIA 201S/ 38
