Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Imre: Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében
Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében KOCSIS IMRE a Lukács-evangélium keresztre feszítésről szóló elbeszélésébe iktassa be.16 ÍVli azoknak az exegétáknak a nézetéhez csatlakozunk, akik szerint Jézus imája kezdettől fogva része volt az evangéliumnak, és a szövegáthagyományozás során hagyta el néhány másoló.17 Az elhagyás valószínűleg abból a megfontolásból eredt, hogy Jézus imáját egyesek úgy értelmezték, mint ami mentesíti a zsidóságot a felelősségtől. Ráadásul az ima tartalma ellentmondani látszik azoknak a szövegeknek, amelyekben Jézus kemény ítéletet hirdet az őt elutasító jeruzsálemiek felett (13,34—35; 19,41—44; 20,16; 21,20—24; 23,27— 33). Emellett Jeruzsálem ténylegesen bekövetkezett lerombolása a későbbi korokban azt a benyomást kelthette, hogyjézus imája nem talált meghallgatásra. Az eredetiség mellett azt is érvül lehet felhozni, hogy az ima témái — megbocsátás az ellenségeknek és tudatlanságból való cselekvés — Lukács kettős művében máshol is szerepelnek. A síksági beszédben Jézus arra buzdítja követőit, hogy az ellenségszeretet megnyilvánulásaként imádkozzanak az őket gyalázókért (Lk 6,28). Halála előtt István diakónus is imádkozik megkövezőiért („Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” ApCsel 7,60). Megbocsátása jobban érthető, ha Jézus példáján alapul. A zsidók tudatlanságának a gondolata is megtalálható az Apostolok Cselekedetei beszédeiben (ApCsel 3,17; 13,27). Jézusnak a megbocsátást kérő imája nyilván nemcsak azokra vonatkozik, akik a kivégzésben közvetlenül rész vettek, hanem mindenkire, aki felelős a felette kimondott halálos ítéletért.18 A kérés megindokolása — „mert nem tudják, mit tesznek” — nem azt jelenti, hogy az elítélők és a kivégzők teljes tudatlanság állapotában cselekedtek volna, s így minden felelősség alól mentesítve lennének. A teljes tudatlanság ugyanis feleslegessé tenné a közbenjárást és a megbocsátás kérését. Miként említettük, a tudatlanság témájára az Apostolok Cselekedeteiben is utalás történik. Péter a jeruzsálemi templomban a következőt adja a hallgatók tudtára: „Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is” (ApCsel 3,17). Ezt a kijelentést azonban követi a megtérésre való felszólítás, amely jelzi, hogy a hallgatóság nem teljesen mentes a felelősségtől: „Tartsatok hát bűnbánatot, és téljetek meg bűneitek bocsánatára.” (ApCsel 3,19) A kereszten szenvedő Jézus másik irgalmas megnyilvánulása a kigúnyolásról szóló jelenet végén található (22,39—43). A gúnyolódásban a nép főemberei, a kivégzést végrehajtó római katonák és az egyik Jézussal együtt megfeszített gonosztevő vesznek részt. Mindannyian arra szólítják fel Jézust, hogy mentse meg magát (σώσον σεαυτόν), s így bizonyítsa nyilvánosan, hogy ő a Messiás. A gúnyolódókkal szemben áll a „másik gonosztevő”, a megtérő lator, aki megfeddi társát, mert nincs benne sem istenfélelem, sem szolidaritás. Gúnyolódása annál inkább elítélendő, mert Jézus ártatlan. A megtérő lator egyúttal bűnvallomást is tesz, amikor kijelenti, hogy ő és társa jogos büntetést szenved. Ezután Jézushoz fordul, és közbenjárását kéri. 16 Szintén későbbi betoldásnak tartja a mondatot Fitzmyer, J. A., Luke II, 1503. 17 így véli Ernst, J., Lukas, 429; Marshall, I. H., Luke, 868 (óvatos); Schneider, G., Lukas II, 483 (óvatos); Nolland, J., Luke III, 1141; Brown, R. E., Lhe Death of the Messiah. Lrom Gethsemane to the Grave. A Gom- mentary on the Passion Narratives in the Lour Gospels II, Doubleday, New York 1994, 980—981; Delobel, J., Luke 23:34a: A Perpetual Text-critical Grux? In Saying of Jesus: Canonical and Non-canonical (szerk. Petersen, W. L., Vos, J. S.. DeJonge, H. J.), Brill, Leiden 1997, 25—36, 36; Eckey, W., Das Lukasevangelium II, Neukirchcner, Ncu- kirchen-Vluyn 2004, 940—941; Wolter, M., Lukasevangelium, 757; Bovon, F., Lukas IV, 461—462. '* Néhány cxcgéta mindenesetre szűkebb értelmezést javasol: Wolter, M. (Lukasevangelium, 757) szerint a fohász érvénye csupán a zsidó vezetőkre teljed ki. M. Blum ellenben csak a római katonákra vonatkoztatja: „... denn sie wissen nicht, was sie tun ”. Zur Rezeption der Lürbitte Jesu am Kreuz (Lk 23,34a) in der antiken jüdisch-christlichen Kontroversen, Aschendorf, Münster 2004, 28—29. 37
