Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Imre: Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében
Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében KOCSIS IMRE (vö. Mk 10,45; Mt 20,28; Jn 1,29), de a szenvedéstörténet során az irgalmasság apróbb jeleiről nem írnak. Lukács kevésbé emeli ki nyíltan a szenvedés engesztelő értékét - bár az eukarisztia alapításáról szövegben ez a szempont is jelen van (ύπέρ ύμών „értetek" 22,19.20) —, viszont annál nagyobb hangsúlyt helyez arra a tényre, hogy Jézus a szenvedése során is különös figyelmet tanúsít a szenvedők és a bűnösök felé. Úgy vélem, hogy ennek teológiailag is fontos üzenete van. Hiszen a múlt század 2. felében több exegéta is azzal vádolta Lukácsot, hogy Jézus Krisztus kereszthalálát megfosztotta üdvözítő értékétől. Ezen kutatók szerint Lukács felfogásában Jézus halála csupán a zsidóság félreértésének eredménye, amelyet a feltámadás korrigált.1 Ám éppen az irgalmasság témája, amely a mű korábbi részeiben igen szorosan kapcsolódik Jézus üdvözítő müvéhez, mutatja, hogy az említett vélemény nem helytálló. Jézus az élete utolsó pillanatáig irgalmas Üdvözítő marad, sőt üdvözítő tevékenysége éppen a szenvedésben és a kereszthalálban éri el csúcspontját. Értekezésünk hátralevő részében ezt a szempontot szeretnénk bővebben kifejteni. 1. A LUKÁCS-EVANGÉLIUM SZENVEDÉSTÖRTÉNETÉNEK SAJÁTOSSÁGAI A szentírástudósok többsége szerint Lukács forrásként használta Márk evangéliumát.2 Ebből kifolyólag nem lehet kétségünk afelől, hogy a harmadik evangélista a szenvedéstörténet megírásakor is merített Márk iratából. A lukácsi változatban található perikópák nagy részének van márki párhuzama. Ennek ellenére több ponton eltérések mutatkoznak. Egyes, Márknál szereplő epizódok hiányoznak Lukács szövegébcíl: a betániai meg- kenés (Mk 14,3-9); a tanítványok menektilésejézus elfogatása után (Mk 14,49b—52); Jézus kigúnyolása a római katonák által Pilátus ítéletét követően (Mk 15,16—20). Más jelenetekben Lukács változata jelentősen eltér Márktól. Péter tagadása például megelőzi a főtanács ülését (22,54—71), míg Márknál ezzel ellentétes sorrend található (Mk 14, 53—72). Jézus a kereszten nem az elhagyatottságának ad hangot (mint a Mk 15,34-ben), hanem az Atya iránti bizalmának (23,46). Vannak azután olyan epizódok is, amelyek kizárólag Lukács evangéliumában olvashatók: Jézus búcsúbeszéde az utolsó vacsorán (22, 24—38); angyaljelenés a Getszemáni-kertben (22,43—44); Jézus Heródes Antipász előtt (23,6—12); Pilátus háromszori nyilatkozata Jézus ártatlanságáról (23,13-16); a síró asszonyok a keresztúton (23,27-31); a jobb lator esete (23,39-43). Az imént bemutatott tényállás miatt egyes exegéták arra a következtetésre jutottak, hogy Márk szenvedéstörténetén kívül Lukács egy másik írott forrást is felhasznált, amely szintén szenvedéstörténet volt, vagyis az események összefüggő láncolatát tartalmazta.3 ' Vö. Conzelmann, H., Die Mitte der Zeit. Studien zur Theologie des Lukasevangeliums, J. C. B. Mohr, Tübingen 1954, 187k; Käsemann, E., Das Problem des historisdien Jesus, in Z'PhK 51 (1954), 125—163, 138; Vielhauer, Ph., Zum „Paulinismus” der Apostelgesdiidite, in UŐ., Aufsätze zum Neuen 'testament, Kaiser Verlag, München 1965, 9—27, 22. Persze Lukács „védelmezőkre” is talált: Kümmel, W. G., Lukas in der Anklage der heutigen llieo- logie, in Das Lukas-livangelium (szerk. Braumann, G.), Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1974, 416—436; George, A., Le sens de la mórt deJésus, in UŐ., lltudes sur l’oeuvre de Luc, Gabalda, Paris 1978, 185—212; Bovon, F., Le salut dans les éerits de Luc, in UŐ, L’oeuvre de Luc. Lltudes d’exégése et théologie, Cerf, Paris 1987, 165—179; Székely, J., Az Újszövetség teológiája, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest 2003, 180—187. 2 A Lukács által felhasznált források kérdését illetően vö. Kocsis, L, Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába I, SZÍT, Budapest 2011,236—238. ’ Vö. Taylor, V., 'I he Passion Narrative of St. Luke, Cambridge Universtity Press, Cambridge 1972, 41; Ernst, J., Das livangelium nach Lukas (RNT), Friedrich Pustet, Regensburg 1977, 435; George, A., Sens, 28; Mar33
