Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Imre: Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében
KOCSIS IMRE Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében Ám ezt a nézetet nem minden biblikus fogadta el. Sokan közülük úgy látják, hogy a 22,1—23,56 megírásakor Lukács számára egyedül Márk evangéliuma áll írott forrásként rendelkezésre. A Márktól való eltérések a szájhagyomány hatásával, valamint az evangélista szerkesztői tevékenységével magyarázandók.* 1 * * 4 5 Mi is úgy véljük, hogy egy Márktól független és az eseményeket összefüggő formában bemutató, írott szenvedéstörténet léte nem bizonyítható.3 Afelől persze nincs kétségünk, hogy a Lukácsnál többletként megjelenő szakaszok nem az evangélista szabad alkotásai, hanem a hagyományból (nagyrészt szóbeli hagyományból) származnak. Tartalom szempontjából mindenekelőtt Jézus ártatlanságának hangsúlyozása érdemel megkülönböztetett figyelmet. A gondolat nem ismeretlen a többi evangélista számára sem. Lukács azonban különös hangsúlyt fektet arra, hogy a Jézus ellen felhozott politikai vádak hamisságát kimutassa (23,1—5).6 A szenvedéstörténet során többen is tanúsítják Jézus ártatlanságát: Pilátus háromszor (23,4.14.22), Heródes Antipász (23,11.15), a megtérő lator (23,41), a római százados (23,47) és ArimateaiJózsef (23,51). Ezt a tényt többnyire úgy értelmezik, hogy Lukács saját kortársai előtt akarta bizonyítani: Jézus nem volt lázadó és nem volt a római birodalom ellensége. Ebből kifolyólag Jézus követői, a keresztények sem jelentenek veszélyt a római birodalomra. Ugyanakkor nagyon megfontolandó F. Bovon meglátása, miszerint Jézus igaz volta hangsúlyozásának teológiai célzata is van. „Lukács szenvedéstörténetének gondos exegézise azt a végkövetkeztetést teszi lehetővé, hogy Jézus halála egy igaz ember halála, aki a gonoszok sorsára jutott, azért, hogy a gonoszok — mármint mi — az igazak menetéhez csatlakozhassanak."7 Bovon ezzel kapcsolatban a Lk 22,37-re hivatkozik, amelyben Jézus az íz 53-ból idéz egy mondatot: „Mert mondom nektek, be kell teljesednie rajtam annak, amit az írás mond: És gonosztevők közé sorolták." Bovon szennt ez az idézet tárja tel a szenvedés drámájának értelmét: a kereszten az Emberfia nem tesz mást, mint folytatja és betetőzi üdvözítő művét: keresi és megmenti az elveszettet.8 Miként fentebb már utaltunk rá, ez a tény apró mozzanatokban is megjelenik. A következőkben ezeket mutatjuk be. SHALL, I. H., The Gospel of Luke (NIGTC), Paternoster, Exeter 1978, 785; Nolland, J., Luke III (WBC 35c), Nelson Preference & Electronic, Nashville 1993, 1023; Bovon, F., Das livanghum nach Lukas /I7(EKK 111/4), Ncukirchencr, Neukirchen-Vluyn 2009, 262. Külön említést érdemel az a nagyon merésznek mondható nézet, miszerint Lukács a János-evangélium szenvedéstörténetét használta második forrásként. Vö. Matson, M. A., In Dialogue with Another Gospel? The Influence of the Tourth Gospel on the Passion Narrative of the Gospel of Luke, Scholars Press, Atlanta 2001. 1 Vö. Schneider, G., Das Pvangelium nach Lukas II (ÖTKNT 3/2), Gütersloher Verlaghaus, Gütersloh 1984\ 436; Fitzmyer, J. A., 'Die Gospel according to Luke II (AB 28A), Doubleday, New York 1985. 1366; Matera, F. J., Passion Narratives and Gospel Theologies: Interpreting the Synoptics Through I heir Passion Stories, Paulist Press, New York 1986, 155; Soards, M. L., 'Die Passion according to Luke. Hie Special Material of Luke 22, Sheffield Academic Press, Sheffield 1987; Brown, K. E., Die Death of the Messiah. Prom Gethsemane to the Grave. A Commentary on the Passion Narratives in the Pour Gospels I, Doubleday, New York 1994, 108—109; Wolter, M., Das Lukas- evangelium (HNT 5), Mohr Sicbeck, Tübingen 2008, 691. 5 Mindenesetre azt a lehetőséget, hogy kisebb egységek (pl. az utolsó vacsora elbeszélése) már a Lukács-evangélium előtt írásban léteztek, nem zárhatjuk ki mereven. 6 E tekintetben érdemes összevetni a 23,1—5 tartalmát a 20,20—26 tartalmával. 7 F. Bovon, Salut, 170. "Uo. TEOLÓGIA 2018/1-2 34
