Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Álvarez de las Asturias: Re descubrir la familia. Diagnóstico y propuestas
a felszentelt szolgálattevők körében sem. A világi társadalomban megmutatkozó, objektiven létező jelenségek, irányzatok és szekularizált, posztmodern korunkban megfogalmazódó új kezdeményezések megkívánják az Egyház tanításának és álláspontjának megfelelő - érthető — formában történő kifejtését, anélkül, hogy az Egyház Krisztustól kapott küldetése, azaz a lelkek üdvösségének az előmozdítása, sérülne. A házasság és a család alapvető kérdése folyamatosan jelen volt az egyházi igehirdetésben. Knsztus önmaga adja meg a támpontokat az írások értelmezéséhez, és erre az alapra építenek az egyházatyák; de az így kikristályosodó tradíció kerül megfogalmazásra az egyes területi, ill. egyetemes zsinatokon is. Az Egyház a megtérő népek házasságról és családról alkotott különböző szokásai, hagyománya és felfogása ellenére is a kinyilatkoztatásban rögzített - isteni jogon nyugvó — tanítását hirdeti, amely aprólékos kifejtést nyer a skolasztika nagy klasszikusai által, előmozdítva ezzel mind a IV. Lateráni Zsinat (1215), jóval később pedig a Trienti Zsinat (1545—1563) egyértelmű megfogalmazásait és azok nyomán, a pasztorális gyakorlatban felmerülő új problémák megoldásának alapelveit. Ezeket jól látjuk az egyes pápák, és különösen a Sacra Congregatio de Propaganda Fide korábbi rendelkezéseiben, melyeknek az eredményei bekerültek a XV. Benedek pápa által kihirdetett első Codex iuris canonici-be (1917). Mind a II. Vatikáni Zsinat (1962—1965), mind Boldog VI. Pál (1963—1978) és Szent II. János Pál (1978—2005) pápák jelentős állásfoglalásokat adtak ki (melyek közül kiemelkedik a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítás [1981. november 22.]), folyamatosan szem előtt tartva az egyedüli vonatkoztatási pontot: Knsztust. Éppen ezért, nem véletlen, hogy a teológiai és kánonjogi kategóriákban biztosan mozgó, a forrásokat és az Egyház intézményes gyakorlatát, de egyúttal a kortárs pasztorális problémákat kellőképpen ismerő szakértők tollából több, kiegyensúlyozott és mértékadó elemzés született a két szinódus témájához kapcsolódóan. Ezek között is meghatározó helyet tölt be a Nicolás Alvarez de las Asturias, madridi professzor (Universidad San Dámaso) által szerkesztett kötet, amely az „Család újrafelfedezése” címet viseli, kifejtve az Egyház családról vallott álláspontjának lényegét, egyúttal pedig javaslatokat megfogalmazva a kortárs társadalmon belül felmerülő új kérdésekre. A gyűjteményes mű a spanyol nyelvterület téma szerint kiemelkedő szakértőinek írásait gyűjti össze. Az előszóban — amely Carlos Osoro Sierra, madridi érsek tollából származik — határozott utalást olvashatunk arra az egyedi pasztorális feladatra; amely a család krisztusi ideájának a jelenlegi felzaklatott társadalmi körülmények közötti újra történő megerősítésére vonatkozik (7-9). A kötet bevezetőjében Nicolás Alvarez de las Asturias Ferenc pápa 2013. november 24-én kiadott Evangelium Gaudium kezdetű apostoli buzdításának 66. pontjából indul ki, a család kulturális krízisének és törékenységének tartalmát összegezve (17). A madridi professzor ezen a helyen különösen is kihangsúlyozza a katekézis és a személyes példa fontosságát, amely a plébániai közösségekben a fiatalokkal való hiteles foglalkozás, azaz speciális — az Egyházban való mindennapos élet természetességét kialakító - lelkipásztori munka eredményeként képes mélyen gyökerező — az Isten szavára és az Egyház tanítására a mindennapokban reflektáló — hívő identitástudat kialakítására (17-25). A kötet öt fejezetre oszlik, amelyek tartalma a spanyol szakértők közös munkájának az eredménye. Az első fejezet a család és az Egyház működésének szoros belső kötelékét vizsgálja, kitérve a házasságon belüli igazságosságra és a szeretetkapcsolat alapelemeire; valamint az egyetemi képzés sajátos felelősségére a házasság tartalmának, céljának, és a családon belül megjelenő értékeinek védelmében, vizsgálatában, bemutatásban és intézményes szintű oktatásában (27—86; szerzők: Juan de Diós Larrú, Nicolás Alvarez de las Asturias, Javier Escrivá Ivars). A második fejezet általánosságban vizsgálja az iskolai okta. KÖNYVSZEMLE 221
