Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
BENYIK GYÖRGY A svájci biblikusok és Kálvin veszi elő, amelynek jelentéséből nem lehet levezetni semmilyen univerzális, egyetemes iidvakaratot, mert az evangéliumnak az üdvösségre szükséges elfogadása a Szentiélektől függ, aki csak kevés emberben munkálkodik.”96 Úgy tűnik, Kálvin kicsit szűkén értelmezte a Róm 11 jelentését, amely „nem Izrael részleges vagy egyetemes elvetésére utal, amely már öröktől fogva elhatároztatott, hanem Isten Irgalmának és szeretetének elfogadását célozza”.97 Hasonlóan problémás a Róm 9,16 értelmezése is: „Nem azé, aki akaija, vagy aki fut, hanem a könyörülő Istené”, ti. az érdem. Kálvin véleménye szerint Pál itt a jócselekedetek elvakult szentjeivel fordul szembe. Leleplezi látszatjóságukat, és gonoszságot tételez fel a jóság mögött. Az messzire vezetne, hogy feltáljuk, hány írót és költőt ihletett meg az a téma, hogy a látszólagjó ember vagy a szigorú erkölcscsősz gonoszságát leleplezze. Érdekes módon ezek között sokan tartoztak a szigorú kálvini ihletésű puritán iskolák tanárai közé. Vagyis ennek a szemléletváltásnak, túl a teológiai vitákon, negatív következményei is voltak. 7. 2. A megigazulás Érdekes, és számomra mindenképpen pozitív, ahogyan Kálvin a Római-levél mellé emelte a Luther által elvetett Jakab-levelet (2,24) és annak szemléletmódját: „Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában.” Talán Jakab látja a legjobban, hogy a szavak és a tettek, a hitvallás és a hitből fakadó élet ellentmondása az egyik legveszélyesebb keresztényi torzulás. Ezért a hit és a cselekedetek dilemmájának egy egész szakaszt szánt a levelében (2,14—19).98 Erről Kálvin nézetét Gánóczy a következőképpen foglalta össze: „A jócselekedetek a reformátor számára is fontosak, de csupán a megismerés, és nem a lét területén.”99 Kálvinnál a lét és a megismerés összekapcsolása problémás terület. Talán ebben a kérdésben befolyásolta nézetét a genfi libertinusokkal folytatott, nemcsak teoretikus, hanem város- politikai vitája is. A hbertinusok szélsőségeire maga is mintha szélsőséggel válaszolna. A tét, hogy az említett szélsőséges csoportok elzüllesztik Genfet, vagy Kálvin a maga szigorú keresztény sztoicizmusával felemeli a várost. Véleményem szerint Kálvin rövid távú győzelme és sikere értékes lépés volt, de az elmélet hiányosságai, nemcsak a kötelességmorál erősödéséhez, hanem könyörtelen puritanizmushoz vezettek. Kálvin a Róm 7, 14-25-öt is túlságosan drámaian értelmezte. Az „Adám árnyékában leledző ember” előtérbe állítása jó alkalom arra, hogy fokozatosan az ember hibáit és gyengeségeit ostromolja, és mint városi tekintély és a törvényhozásra hatásos személy a táncot és a zenét, a szórakozást száműzze a városból. Kicsit utánozva a reformátorok patetikus stílusát azt mondhatjuk, hogy ennek következtében a világra Isten színes ege helyett ezután Kálvin fekete talárja borul. 96 Gánóczy, S., Kálvin hermeneutikája, 100. 97 Uo. 100-101. 98 „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: »Menj békében, melegedj, és lakjál jól!«, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. Azt is mondhatja valaki: »Neked hited van, nekem meg tetteim.« Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet. Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek.” 99 Gánóczy, S., Kálvin hermeneutikája, 104. 20
