Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem... ményes testületi cselekményei közül, kiemelkedik a bíborosi konzisztónum ülése. A bí- borosi méltóságra alkalmas személyek, a zsinat meghatározása szerint, a pápa által az egyetemes egyházból szabadon választott olyan férfiak, akik már a szent rend presbiteri fokozatát elnyerték, az Egyház tanításának megtartásában állhatatosak, továbbá kegyes lélekkel tevékenykednek és okosan gyakorolják a hívek vezetését.23 Ennek a megfogalmazásnak a tartalmát a CIC (1917) 232 § 1 is átvette. A Trentói Zsinat utáni pápai jogalkotásból kiemelkedik V. Sixtus pápa (1585— 1590) 1586. december 3-án, Postquam kezdettel kiadott konstitúciója24, valamint szintén a tőle származó — bár a szakirodalom által jóval kevésbé ismert — 1587. április 13-i, Religiosa kezdetű konstitúció25. A Postquam szövegében a pápa a 4. §-t szenteli a bíborosi kollégiumon belüli optálás kánoni feltételeinek, valamint a „diaconus cardinalis” osztályból a „presbyter cardinalis” osztályba történő átsorolásnak.26 Az 5. §-ban pontos leírását adja a pápa a diakónus bíboros feladatkörének (kötelességeinek ésjogainak). A törvényhozó a „diaconus cardinalis” antik tevékenységét tekinti mérceként a 16. századi egyházfegyelem számára, annak ellenére, hogy emellett kihangsúlyozza a Római Kúria letisztult új rendszerében betöltött szerepkörük fontosságát.27 Ez az a konkrét dokumentum, amelyben a bíborosok hetvenes száma rögzítésre kerül, azaz ötven presbyter, tizennégy diakónus, és hat püspök bíboros.28 A Religiosa kezdetű konstitúció első négy paragrafusa a legjelentősebb, mivel ezekben kerül leírásra az egyes bíborosi méltóságokhoz rendelt privilégiumoknak a sora (§1), a „presbyter cardinalis”-i címtemplomok felsorolása (§2), a diakoniákhoz tartozó templomok listája (§3), végül, a már többször említett „episcopus cardinalis” szuburbikárius székesegyházak jegyzéke.29 Szeretnénk megjegyezni, hogy a bíborosi méltósághoz VIII. Orbán pápa (1623—1644) 1630-ban hozott rendelkezésétől tartozik hozzá az „eminenciás” megnevezés.30 IV. A BÍBOROSOK KÖTELESSÉGEI ÉS JOGAI A KODIFIKÁLT KÁNONJOGBAN Franz Xavier Wernz (t 1914) a kánonjog rendszerét feldolgozó alapművében31 pontosan összegezte a korai századoktól a bíborosokra vonatkozó teljes egyházi joganyagot, mind megnevezésük32, kiválasztásuk és kreálásuk33, kötelességeik és |ogaik34, méltóságuk35, mind kollégiumuk működése és a dikasztériumokban történő tevékenységük tekintetében36. Munkája alapvetően befolyásolta az első kodifikáció által rögzített fegyelmet és 23 Conc. l'ridentinum (1545—1563), Sessio XXIV (11 nov. 1563), Decretum de reformatione, Can. 1: Conciliorum oecu- menicorum decreta, Bologna 1973.3 760—761. 24 Sixtus V, Const. Postquam (3 dec. 1586): Gasparri, l3. — SerÉDI, 1., Codicis iuris canonici fontes, I. 286—293. 25 Sixtus V, Const. Religiosa (13 apr. 1587): Gasparri, P. — Serédi, I., Codicis iuris canonici fontes, I. 293—298. 26 Gasparri, P. — Serédi, I., Codicis iuris canonici fontes, I. 288—289. 27 Gasparri, P. — Serédi, I., Codicis iuris canonici fontes, I. 289. 28 Gasparri, P. — Serédi, I., Codicis iuris canonici fontes, I. 290 (§§ 9—11). 29 Gasparri, P. - Serédi, I., Codicis iuris canonici fontes, I. 294—295. Albers, P., Manuale di stona ecclesiastica, 1. Torino—Roma 1920. 182. 31 Wernz, X., Ius decretalium ad usum praelectionum in scholis textus canonici sive utris decretalium, II. Romae 1899. 32 Wernz, X., Ius decretalium, 702—706. 33 Wernz, X., Ius decretalium, 706—711. 34 Wernz, X., Ius decretalium, 71 1-716. 35 Wernz, X., Ius decretalium, 716—718. 36 Wernz, X., Ius decretalium, 728—732. 202
