Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása
A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem... SZUROMI SZABOLCS ANZELM annak szerkezeti felosztását. Emellett, a bíborosok testületére vonatkozó legrészletesebb kánoni kifejtést XV. Benedek pápa (1914—1922) Ex actis kezdetű konstitúciójában olvashatjuk, amelyet 1915. február 1-én - azaz röviddel a CIC (1917) előtt - adott ki.'7 ACIC (1917)- a törvénykönyvben tematikusán is elhelyezkedő további rendelkezéseken túl — az I. könyv VII. címének 3. fejezetét szenteli a Szent Római Egyház bíborosaira vonatkozó fegyelem összegzésére (Cann. 230-241).38 Ezt a fejezetet közvetlenül követi a Római Kúria részletes leírása (242—264), amelyen belül (vö. kongregációk, bíróságok, további hivatalok) meghatározó szerepet töltenek be a bíborosi méltósággal rendelkezők.39 A CIC (1917) fegyelmi rendje, meglehetősen szorosan követi a 16—17. századi jogalkotásban letisztult alapelveket, nem feledkezve meg a Liber Sextus meghatározójelentőségű — többször hivatkozott — kánonjáról. Mindennek legerőteljesebb bizonyítéka, maga a CIC (1917) Can. 230, amely kijelenti, hogy a bíboros az pap vagy püspök, akit a pápa szabadon választ ki, hogy őt az Egyház kormányzásában, különösen tanácsaival és munkájával segítse.40 A CIC (1917) - követve az V. Sixtus pápa által rögzített létszámot és az osztályok közötti megoszlást - hetvenben állapítja meg a bíborosi testület létszámát.41 Megjegyzendő, hogy ezt a számot XXIII János 1962. április 15-én megváltoztatta.42 Kuriális bíborosnak minősülnek azok a kardinálisok, akik Rómában rezideálnak és a Római Kúriában szükséges tartózkodniuk; ellenben a többi bíborossal, akik a saját javadalmuk területén tartózkodnak. Az ún. szuburbikárius püspök bíborosok kuriális bíborosnak minősülnek. A pápa szabad bíboros-kreálási jogát, ill. az ehhez szükséges tulajdonságokat, az akadályok felsorolásával együtt a Can. 232 tartalmazza. A CIC (1917) szabályozza a történelmileg erős hagyományokkal rendelkező „optio” feltételeit, amely az egyes diakóniák, ill. titulusok közötti átlépést jelenti, a „presbyter” és a „diaconus” kardinális esetében. Ez egészül ki azzal a lehetőséggel, hogy tíz év után a diakónus bíboros átléphet a presbyteri rendbe.43 A bíborosi testület együttműködése szempontjából, kiemelendő a bíborosi dékán feladatköre, aki —primus inter pares státuszban - a rangidős püspök bíborost jelöli.44 A bíborosok kiválasztása, kreálása — beleértve a birétum átadásának szabályozását —, az egyes titulusokra, ill. diakóniákra vonatkozó előírások a CIC (1917) Cann. 233—235-ben kerültek rögzítésre.45 Számos általános jellegű privilégiumot is megemlít a CIC (1917), mint például a szigorú klauzúra területére történő - külön engedélyhez nem kötött — belépést46, a temetkezési templom szabad megválasztása47, vagy a büntetőjog területén felsorolt számos privilégiumot48. 17 Benedictus XV, Const, lix actis {1 febr. 1915): ΛΛ!s’7 (1915) 229—231. Részletesen vö. Sipos I., Katolikus egyházjog, Pécs 1943.’ 60-61. KoENlGER, A. M., Katholisches Kirchenrecht, Freiburg im Breisgau 1926. 196-199. 59 Koeniger, A.M., Katholisches Kirchenrecht, 199—203. 40 Vö. Vermeersch, A. - Creusen, I., Epitome iuris canonici, I. 325. Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque cleri et scholarum, 1. Taurini-Roniae 1950.4 386. 4’ CIC (1917) Can. 231. 42 Iohannes XXIII, MP Cium gravissima (15 apr. 1962): A AS 54 (1962) 257. 41 CIC (1917) Can. 236. 44 CIC (1917) Can. 237. 45 Vermeersch, A. - Creusen, I., Epitome iuris canonici, I. 326-327. Koeniger, A. M., Katholisches Kirchenrecht, 198-199. 46 CIC (1917) Can. 600 η. 3. 47 CIC (1917) Cann. 1215-1216. 4* CIC (1917) 2227 § 2; vö. Vermeersch, A. - Creusen, 1., Epitome iuris canonici, I. 327. 203
