Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása
A Római Szent Egyház bíborosai és a rájuk vonatkozó egyházfegyelem... SZUROMI SZABOLCS ANZELM címmel), akinek jogai között szerepelt - amennyiben szükséges volt — az új pápa felszentelése is. Az avignoni pápai adminisztráció kiépítésében segédkeztek a bíborosok „fami- lianusai”, akiknek a számát húszban maximálta XXII. János pápa 1316-ban, egyben megkülönböztette köztük a laikusokat és a klerikusokat, akik jegyzői, kápláni, prelátusi, illetve egyéb különféle funkciókat láttak el a pápai udvarban.18 A bíborosok hivatalai közül kiemelkedett — amint arra a „cardinalis”-i osztályok kialakulásánál már utaltunk - a Laterán püspöke, amely később magában foglalta a Szent Lateráni Palota (Sacrum Palatium Lateranense) vezetői tisztét. Azonban ide sorolható a notarii sacri Palatii, az archidiaco- nus (a legfőbb pápai gazdasági vezető tisztsége, akinek széküresedéskor gondoskodnia kellett a Szentszék anyagi ügyeinek zökkenőmentes kezeléséről), a bibliothecarius, az ar- chicapellanus, a kancellár, illetve az Apostoli Kamara vezetőjének tisztsége is.19 Mindez kiegészült a római kúria intézményeinek fokozatos kikristályosodásával és a létrejött dikaszté- riumok működésében történő közreműködéssel. VII. Gergely (1073—1085) óta a pápai legátusok is leginkább a bíborosi testületből kerültek ki. III. A BÍBOROSOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK A 15-17. SZÁZADBAN A pápa feladatkörének a bíborosok által egyénileg és közösen gyakorolt segítése, a már fentebb bemutatott VI 1.6.17-ben is pontos megfogalmazást nyert. Ezt további részletekkel egészítette ki IV. Jenő pápa (1431—1447) Non mediocri kezdetű levele 1439-ben.20 A pápa a 4. §-ban rögzítette, hogy a „cardinalis” megnevezés a korai egyház időszakától kezdve létezik. A bíborosok munkája — megfogalmazása szerint - szorosan kötődik Szt. Péter utódja küldetésének aktív segítéséhez, különösen az egyetemes egyház kormányzásában rájuk ruházott feladatok és megfontolt tanácsaik által. Kinevezésük, felszentelésük sajátosan is a pápa jogkörébe tartozik, ezzel is kifejezve azt az egyedi testvéri kapcsolatot, ami a bíborosok és a pápa személye között fennáll.21 Érdemes egy pillantást vetnünk X. Leó pápának (1513—1521) az V. Lateráni Zsinaton (1512-1517) kiadott Supernae dispositionis kezdetű konstitúciójára (1514. május 5). A dokumentum az 5. §-ban sorolja fel a bíborosok méltó életére vonatkozó előírásokat, valamint azokat a jogköröket, amelyeket a római pápa rendszeresen az egész egyházban gyakorolt kormányzati és tanítói feladatának érdekében, adott esetekre nézve, személyük részére szokott delegálni. A pápa rendelkezése azért is jelentős, mivel a bíborosi konzisztórium működését - azaz a bíborosi kollégiumnak a pápa vezetésével, a Római Kúriában történő teljes és ünnepélyes ülését — részletesen rendezi.22 A Trentói Zsinat (1545-1563) is kitért a bíborosok személyére. A Sessio XXIV 1563. november 11-én úgy rendelkezett, hogy a Római Kúriának a pápát segítő intéz18 7 RI: XX. 345; vö. Guillemain, B., La corn pontificate d’Avignon (Bibliothéque des Écoles Franfaises d’Athénes et de Röme 201), Baris 1962. '9 Vö. Favier, J., Les finances pontificates ä l’époque du Grand Sdiisme d’Occident (Bibliothéque des Ecoles Franchises d’Athénes et de Rome 211), Baris 1966. SCHUCHARD, C., Die Deutschen an der päpstlichen Kurie im späten Mittel- alter, 1378-1447 (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom 65), Roma 1987. 20 Eugenius IV, Ep. Non medicori (1439): Gasparri, B. - SerÉDI, I., Codicis iuris canonici fontes, 1. Romae 1923. 64-69. 21 Gasparri, B. - Serédi, I., Codicis iuris canonici fontes, I. 65—66. 22 Leo X (in Gone. Lateranense V), Const. Supernae dispositionis (5 mai. 1514): Gasparri, B. — Serédi, I., (Jodids iuris canonici fontes, I. 101—110, különösen 102—103. 201
