Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puskás Attila: Kenotikus krisztológiák a kritika mérlegén
PUSKÁS ATTILA Kenotikus krisztológiák a kritika mérlegén Noha maga a kenózis fogalma mindössze egyszer bukkan fel az újszövetségi írásokban a Filippi-levél híres krisztushimnuszában az ,,έαυτόν έκένωσεν” formában (Fii 2,7) — éppen ezért meglehetősen nehéz pontos jelentésének a feltárása és sokféle értelmezésre adhat lehetőséget —, az elmúlt két évszázadban nagy karriert futott be, kiinduló- és középpontjává vált az ún. kenotikus knsztológiáknak. A modern kenotikus krisztológia a megtestesülés és a kenózis klasszikus értelmezéséből nőtt ki a 19. századi protestáns teológiában, ám hamarosan a klasszikus értelmezés korrekciójaként, sőt meghaladásaként fogta fel önmagát. A khalkédoni knsztológiai dogmától és a klasszikus értelmezéstől eltérően a keno- tikusok szerint Jézus Krisztus egyetlen személyében a két természet egysége csak annak révén jöhetett létre, hogy a Logosz az inkamációban Jézus földi életének idejére kiüresí- tette önmagát azokból az isteni tulajdonságokból, melyek általában jellemzik az isteni természetet, de nem lényegi isteni tulajdonságok és összeférhetetlenek a valódi és teljes emberséggel. Tanulmányunkban első helyen röviden vázoljuk a protestáns talajon létrejött modern kenotikus krisztológia kezdeteit és történeti kialakulásának főbb állomásait. Gondolatmenetünk második lépésében ismertetjük a mai kenotikus krisztológia alapvető megfontolásait, szándékait, érveit és fajtáit, valamint a vele szemben megfogalmazott leglényegesebb kritikai észrevételeket. Végül figyelmünket Wolfhart Pannenberg krisztoló- giájára irányítjuk. Az evangélikus teológia e nemrég elhunyt nagy alakjának állásfoglalását a kenotikus krisztológiát illetően azért tartjuk figyelemre méltónak, mert benne egyszerre megtaláljuk az erős kritika, ám ugyanakkor egy lehetséges újraértelmezés szempontjait is. 1. AZ ÚJKORI KENOTIKUS KRISZTOLÓGIA KIALAKULÁSA A PROTESTÁNS TEOLÓGIÁBAN1 Az ókori egyházatyák nyomán Luther Márton kenózisértelmezésében még döntő szerepet játszott az elrejlés motívuma. Számára a kereszt mutatja meg, hogy Isten úgy cselekszik, hogy kegyelmét elrejti az ellentéte alatt (sub contrario). A khalkédoni két természet1 A történeti összefoglalásban elsősorban a következő műre támaszkodunk: Henning, J., Kenotisches Gottsein? Line christologische Anfrage (diss.), München 2011. Emellett figyelembe vesszük Hans Urs von Balthasar és Wolfhart Pannenberg teológiatörténeti áttekintését is a témával kapcsolatban. Vö..Balthasar, Η. U. V., A három nap teológiája, Osiris, Budapest 2000, 29-36; Pannenberg, W., Grundzüge der Christologie, 4. Auflage, Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh 1964, 317—334; UŐ. Rendszeres teológia 2., Osiris, Budapest 2006, 286-286. 183
