Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)

2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Zoltán: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" - Néhány szempont a magyar Mária-kultusz teológiai értékeléséhez

KOVÁCS ZOLTÁN „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" kozás bármikor megtörténhetett. [...] A magyar népi áhítat a Szűzanyát a maga paraszti környezetében szerette állítani. így Mária emberileg megérthető, megközelíthető az együttérzés révén”29. Amint Mána Jézustól elválaszthatatlan (ábrázolásaiban sokszor látjuk a Gyermeket karjában tartva, vagy Fiával a szenvedésben egyesülve), hasonlóképpen a Magyarok Nagy­asszonyának alakja évszázadokon keresztül a magyar identitástól való „elválaszthatatlan- ságot” sugallta (Nagyasszonyunk ábrázolásakor sokszor megjelennek a más szentek is, kü­lönösen Szent István király). Mária a „néppel harcol” csaták idején, a barokk korban grandiózus alakjával hívja fel a figyelmet a katolikus Egyház nagyságára és a dicsőségre; a felvilágosodás szelleme sokakat e téren is arra ösztönöz, hogy bemutassák a keresztény hit intelligenciáját, előtérbe hozva Mária-tiszteletiink értelmét; a restauráció és a roman­tika korában gyakran kerülnek előtérbe Mána privilégiumai (nem véletlen, hogy ebben a korban lett kihirdetve Mária életének egyik legnagyobb privilégiuma: Szeplőtelen Fo­gantatása). Népünk megfelelően követte a korszellem változásait, így a Magyarok Nagy­asszonyának alakja alapvetően minden korban választ adott a lelki igényekre30. Ne felejtkezzünk el számos Mária-kegyhelyünkről sem. „A magyar népi Szűz- Mária-tiszteletnek erős és nagyon jellegzetes megnyilvánulása a nagyszámú Mána-kegy- hely léte és azok felkeresése, vagyis a zarándoklatok”31. A kegyhelyek „mozgásba hoz­zák” a híveket - mind lelkileg, mind fizikailag: nemegyszer szolgál egy-egy magán- vagy közösségi zarándoklat a hit megerősítésére, megtisztítására és elmélyítésére. Az irodalom, az építészet, a festészet, a szobrászat és a zene is tanúsítják, mennyire közel állt a magyarok szívéhez a Boldogasszony. Gondoljunk csak az Ómagyar Mária- siralomra, a Chereődy Misszálé metszetére, az Esztergomi Bazilika főoltárképére, vagy a máriás népénekekre és himnuszokra. Nagyasszonyát a neki ajánlott nép szívéből tisztelte és szerette. A művészi alkotások évszázadokon keresztül segítették előhívni a vallásos, Mána-tisztelő lelkek mélyéről a hozzá tartozás gyermeki érzületét, és fordították az al­kotáson keresztül hitünk titkaira rácsodálkozó, vagy szívből imádkozó emberek lelkét Istenhez. Boldog VI. Pál pápa említést tesz a „szépség útjáról” (via pulchritudinis)32, mely Istenhez, a szépség végső forrásához vezet. A hivatalos tanítás nemegyszer ridegnek tűnő formáit „emberibbé teszik” a művészeti megnyilvánulások, kifejezve az emberi fogal­makkal kiíejezhetetlen lelki mélységeket. Mária szerepét sem elég egyszerűen értelmi képességeinkkel értékelnünk33, hanem egyész lényünkkel, személyünkkel, azaz szívünk­kel is megragadni életének igazságát, szívünkbe zárni édesanyai jelenlétét, érzékeink által „lelkűnkbe bélyegezni” bensőséges szépségét. Ez az életszerű tapasztalat fogja emelte év­századokon át a magyar Mána-tisztelő hívek lelkét Istenhez, a Szépség Szerzőjéhez, aki­nek „alázatos szolgálóleánya” Mária, a mi Nagy asszony uttkl 29 HetÉNY, J., A magyarok Máriája, 545. Vö. Kovács, Z., Magna Domina Hungarorum, 8—14. 31 Hetény, J., A magyarok Máriája, 543. 12 VI. Pál, In auditorio Pontificii Athenaei a Sancto Antonio in Urbe oh coactos Conventus, VII Mariologicum atque XIV Manamini (Rónia, 1975. május 16.), in AAS 67 (1975), 338. 33 He Fiores, S., Maria sintesi di valori. Storia culturale della mariologia, Cinisello Balsamo 2005, 417. 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom