Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Zoltán: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" - Néhány szempont a magyar Mária-kultusz teológiai értékeléséhez
„Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" KOVÁCS ZOLTÁN 6. Mária: az erények példája Mária, mint követendő példa áll a nép szemei előtt. Azért fordult hozzá népünk kiemelt bizalommal, mert tudta, hogy az Anya, aki Fiától el nem választható és hozzá vezet bennünket. De - kérdezhetnénk - hogyan válik számunkra példává egy olyan figura, mely egy magas szobortalapzaton áll, aki szeplőtelenül fogantatott és kegyelemmel teljes, tehát olyan, amilyenek itt a földi életben nem leszünk soha, hiszen már puszta megjelenítése is egyfajta megközelíthetetlenséget sugall? Milyen példát adhat egy magyar nő számára egy kétezer éve élt zsidó lány, asszony alakja? Népi vallásosságunk nagyszerűen áthidalta ezeket a problémákat: nemegyszer mutatja be a folklór úgy Máriát, mint egy magyar parasztasszonyt, aki gyermekéről gondoskodik, aki küzd a szegénységgel és a mindennapok kihívásaival, aki házimunkát végez, egyszóval: egy közülünk. De Mária nemcsak példa az Egyház számára, hanem annak imádkozó tagja is: népünk soha nem érezte azt, hogy „etalonként” állna fölöttünk, és ezáltal függetlenedne tőlünk. Mária sokkal inkább hozzánk hasonló: egyszerű lány, aki gyermeket hoz a világra, akinek örömei, fájdalmai vannak, küzd, szenved, imádkozik és ezért Isten áldásából, majd dicsőségéből is részesül. Mária nemcsak értünk imádkozik, hanem velünk is, mert” velünk él”34. Nagyasszonyunk tisztelete persze nem talált egyformán pozitív visszhangra a nem katolikus testvérek körében35. „Közös pontként” megállapíthatjuk: istenanyasága nem kérdéses katolikusok és protestánsok közt. Az örök szüzesség hitigazságát sok protestáns nem vallja (legfeljebb részben, a szülés előtti szüzességet), és a két legújabb dogma elfogadása komoly problémát jelent. Ortodox testvéreinkkel Mána-tiszteletet illetően nincsenek lényegi különbségek. Noha a protestáns gondolkodás Magyarországon közismerten a vallás gyakorlásába is több nemzeti színt vegyít, mint a katolikus, a Magyarok Nagyasszonyának személye mégsem tűnik közös pontnak a dialógusban. A Szent István-i országfelajánlás, Mária megdicsőült személye, mennyei közbenjáró, pártfogó és kegyelemközvetítő szerepe, és Máriának mint szentnek tisztelete protestáns részről kifogás alá esik. JÖVŐBELI PERSPEKTÍVÁK? A Magyarok Nagyasszonya tiszteletének ma új kihívásokra kell válaszolnia. Előtérbe kell helyeznie továbbra is az azt a dimenziót, mely szerint Isten Anyja az Egyház Anyja is: gondoskoció szeretet fűzi lelki gyermekeihez. Erőteljesebben kell kiemelni a Szentlélek szerepét Mária életében és küldetésében. Személyét sohasem szabad az üdvtörténet kontextusától elválasztva szemlélni. A mai, magyar földön is megtapasztalható korszellem újabb és újabb kérdéseket vet fel, melyekre Nagyasszonyunk tisztelete ma is hivatott választ adni. Konkrétan megfogalmazva néhány égető kérdés: 34 Vö. Kovács, Z., Magna Domina Hungarontm, 19—20. 35 A törökdúlás idején például katolikusok és protestánsok nemegyszer egymásban keresték az ország romlásának okát. Katolikus részről gyakran hangzott el az a feltételezés, miszerint a protestánsok megcsonkították az igaz krisztusi tanítást és száműzték Nagyasszonyunk tiszteletét, ezért tudja a Goríosz még inkább tönkretenni nemzetünket. A protestánsok viszont a „katolikusok bálványimádásában” (például Mária-tisztelet) vélték felfedezni a problémák gyökerét (Vö.. NÉMETH, L., A Regnum, 242—244; vö. HetÉNY, j., A magyarok Máriája, 530). IEÖLÖG1Ä /L 157
