Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Zoltán: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" - Néhány szempont a magyar Mária-kultusz teológiai értékeléséhez
KOVÁCS ZOLTÁN „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” mennybevétel körvonalai nem jelentek még meg tisztán az akkori teológiában. Ha nem így lett volna, értelmét vesztette volna a Hartvik-legendában szereplő országfelajánlás: hogyan bízhatta volna a haldokló király országát Máriára, ha még csak remélni sem lehet, hogy a Szűzanya valóban a mennyben van? Az az eszkatológiai valóság azonban, hogy Mária, mint a megdicsőült Egyház tagja „hazavár” bennünket és pártfogónk lesz az ítélet napján, a Magyarok Nagyasszonya kultuszában még további elmélyítésre szorul20. „Népünk egy másik hitigazságot is nagyon korán meglátott a Szentlélek világosságában: a Szeplőtelen Fogantatásét. A megdicsőülés hitigazságához hasonlóan a dogma körvonalai még nem egészen voltak tiszták népünk történelmének első századaiban (mit is rejt pontosan a szeplőtelenség fogalma), de a Szentlélek által a magyar katolikusok szívébe oltott hitérzék rávezette a hívőket arra, hogy Mária testi-lelki tisztasága, szentsége különleges: már élete első pillanatától fogva szent, s ezt az állapotát természetfeletti segítséggel meg is őrizte”21. A szeplőtelenül fogantatott Istenanya ábrázolása is gyakori már az újkor hajnalán: Mária a félholdon áll (törökellenes szimbólum!), később pedig az őskígyót, a hazugság Atyját tiporja el lábaival, mint egyszerű ember. Nemegyszer találjuk Máriát a magyar koronázási jelvényekkel ezeken. 4. Közbenjárás és pártfogás. A máriás lelkiség Tanulmányunk címe is jelzi22: a magyar katolikusok hívő gyakorlatához nagyon is hozzátartozik a Boldogasszonyhoz fordulás, hogy általa kegyelmet, védelmet kapjuk. Közösségileg, mint neki ajánlott nép is szívesen fordult Nagyasszonyához a magyar. Noha a „hivatalos” kultusz során komoly eltévelyedés nem tapasztalható Mária szerepének túlértékelését illetően, a népi vallásosság és a magámmádság megnyilvánulásaiban mindig fordulnak elő kisebb-nagyobb egyensúlyvesztések, túlzások23. „A máriás lelkiség legfőbb jellemzője a Szentiélekben megélt, Krisztushoz egyre hasonlóbbá válni igyekvő lelkiélet, melyben a hívő Mária erényeit utánozva és az ő lelki anyaságának védelme alatt erényekben és kegyelemben növekszik. A máriás lelkiség legfőbb mozgatórugója Húsvét misztériuma, hiszen Mária lelki anyaságának jelentősége a megváltás titkában bontakozik ki számunkra”24. Nem beszélhetünk máriás lelkiségről imaélet nélkül. Az egyszerű hívekhez magyar földön is mindig közel állt a szentolvasó imádkozása, mely a máriás lelkiséget táplálja 20 Kovács, Z., „íme az IJr Szolgálóleánya”, 188. 21 Kovács, Z., „íme az Úr Szolgálóleánya”, 188. 22 Vö. KlSDl, Cantus Catholici (1651), „Boldogságos Krisztus Anyja” népének. 25 Mária tiszteletét illetően jó néhány emberben él egyfajta „pszichológiai infandlizmus”, amikor a Szűzanyára úgy tekintenek, mint egy hároméves gyermek az édesanyára: mindenhatónak, mindenek fölött állónak, mindent megoldónak gondolva őt, túlnntizálva személyét. A felnövekvő ember aztán látja édesanyja emberi tulajdonságait is: küzdelmeit, hibáit, gyengeségeit, határait. Az édesanya személye már nincs körülvéve mitikus köddel, hanem úgy áll a felnőtt gyermek előtt, amilyen valójában. De a felnőtt gyermek nem fogja emiatt kevésbé szeretni édesanyját, hanem másképp fog viszonyulni hozzá: nem gyermeteg módon, hanem felnőtt módon. Gyermeke marad az anyának, és ez a gyermeki szeretet felnőttkorban is meg kell, hogy nyilvánuljon az anya felé. A gyermek ugyanis már felnőtt, ilyen értelemben az anyával „egy szintre került”, de ez a felé irányuló szeretetet nem csökkenti, hanem felnőtt emberek szintjére emeli. Hasonlóan van ez Mária tiszteletével is. Sokan túlmiti- zálják, mindenhatóvá teszik Mária alakját (Istent nemegyszer akaratlanul is mögé helyezve), s ráhagyatkozásuk nem a felnőtt gyermek bizalmára, hanem félénk, gyermeteg anya-komplexusra hasonlít. 24 Kovács, Z., „íme az Úr Szolgálóleánya”, 204. 154
