Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Zoltán: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" - Néhány szempont a magyar Mária-kultusz teológiai értékeléséhez
„Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” KOVÁCS ZOLTÁN mekkel. A Magyarok Nagyasszonya az Istenanya, aki az Istengyermektől el nem választható!”15. Mária: József jegyese (vő. Mt 1,18). Nemcsak a művészek ábrázolják gyakran az egész Szent Családot, hanem az egyszerű parasztházakban gyakran lehetett régebben találni egy-egy sarkot, melyben Nagyasszonyunk szobra mellett Szent Józsefé is ott állt16. A Szent Család egységének hangsúlyozása, valamint személyeinek nem mitizált, helyes ábrázolása és tisztelete ma is vonzó példa és hatékony kegyelmi erőforrás a mindennapi élet nehézségeivel küzdő magyar családoknak. A Magyarok Nagyasszonyának tisztelete a népi vallásosságban a Szent Családot a legkülönfélébb ábrázolásokkal jelenítette meg. A kifejezési formák „elöregedhetnek”, de a tartalom, vagyis az egymás iránt elkötelezett, hűséges jegyesek, és az Isten akaratát kereső és cselekvő, ilyen módon mindennapos küzdelmeiben megszentelődő, Istent befogadó, hívő család témája és a mai mentalitás számára is elfogadható ábrázolása egyre fontosabb. A régi kultuszformák ilyen megújulása nagyon is aktuális17. Mária életében anyaságával együtt szüzességét is kiemeljük. „A Magyarok Nagyasszonyának, mint Szűznek említése teljesen megszokott a magyar népi vallásosságban”18. A magyar névhasználatban állandósult és teljesen az Istenszülő „saját elnevezésévé” vált a Szűz Mária megszólítás. Fontos megjegyezni: az „Üdvözlégy Mária” magyar változatában ezt imádkozzuk: „Asszonyunk, Szűz Mária”. Ez a forma, sajátos betoldásával („Asszonyunk'') nemcsak azt fejezi ki, hogy7 Nagyasszonyként, lelki hatalommal rendelkező Pártfogóként hívjuk segítségül Máriát, hanem itt is megtaláljuk a magyar katolikus fül és szív számára teljesen megszokott jelzőt: Szűz19. 3. A legújabb Mária-dogmák „csírái” Népünk a Szentlélek fényében hamar ráérzett arra a hitigazságra, hogy Mária testét nem érhette romlás földi léte után. Számos olyan ábrázolással találkozunk, amelyen Mária megdicsőült állapotban imádkozik értünk vagy éppen fogadja a haldokló Szent István király kezeiből országunk Koronáját. Noha Mária testi-lelki mennybevételének hitigazságát XII. Piusz pápa hirdette ki dogmaként 1950-ben, népünk már a honfoglalás idején töretlenül hitte és vallotta Szűz Mária megdicsőülését, akkor is, ha a testestiil-lelkestül való 15 Kovács, Z., „íme az Úr Szolgálóleánya”, 187-188. - A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazása szerint: „a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére a gyermeki jámborság érzületével édesanyaként követi őt |Máriát|” (II. Vatikáni Zsinat, Lumen gentium dogmatikai konstitúció [továbbiakban: LG], in AAS 57 (1965), 5-67, n. 53). Ez a bensőséges kapcsolat tűnik elő a Boldogasszony tiszteletében is: a hívő nép gyermeki bizalommal és szeretettel közelít égi Pátrónájához, mert tudja, hogy anyai figyelmet remélhet tőle. 16 Vö. Kovács, Z., Magna Domina Hungarorum, 16; 30—31; 101. 17 A mai ember szívesebben tekint úgy Máriára, mint egyszerű emberre, olyanra, aki „egy közülünk”. Máriát hiba volna „bezárni” a názáreti házba: idilli környezetben szemlélni, ahol csendben neveli a Gyermeket. Közelebb visz miket Máriához és az egész Szent Családhoz, ha egyszerű, küzdelmes mindennapi életüket tekinljük. A túlidealizált ábrázolásokkal a mai ember nem igazán tud mit kezdeni. Ha azonban az emberi, azaz küzdő, kiszolgáltatott, sebezhető emberi oldal kerül előtérbe, melyet megszentel az isteni kegyelem, akkor a mai hívek inkább motiválva érzi magukat, mert életszerű, dinamikus példát kaptak az Isten felé vezető úton, nem pedig egy statikus, képszerű, nemegyszer túlszínezett képet. 18 Kovács, Z., „íme az Ur Szolgálóleánya”, 188. ” Vö. Balogh, A. F., Beatissima Virgo Maria Mater Dei, qua Regina et Patrona Hungariarum, Historico-Pragmatice adumbravit, Agriae 1872, 32. — Vö. Kovács, Z., „íme az Úr Szolgálóleánya”, 127. 153
