Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Vincze Krisztián: Cantalamessa, Raniero: Due polmoni - un unico respiro. Oriente e Occidente di fronte ai grandi misteri della fede
a kereszténység kezdeti időszakának történelmét, az atyák krisztológiáját, az ősegyház húsvétját és számos a keresztény lelkiség körébe tartozó témát. Hosszabb ideig a milánói Szent Szív Egyetem vallástudományi tagozatának professzora volt, 1975 és 1981 között pedig a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja. Ez a kötet a 2015-ös nagyböjt idején elhangzott elmélkedéseket foglalja magában, melyeknek az a sajátossága, hogy bennük a keresztény hit nagy titkait illető a keleti és a nyugati teológiában különböző hangsúlyt nyert megállapítások kerülnek egybevetésre, összehasonlításra. Mind az Unitatis Redintegratio, mind az Orientale Lumen gyakran állapítják meg, hogy természetesen Kelet és a Nyugati teológiájában „több az, ami egyesít, mint ami elválaszt”. Cantalamessa szerint ugyanis, ha a kereszténység legfontosabb tanításait vesszük szemügyre, mint pl. a Szentháromság, a megtestesülés, a megváltás titkát, az eucharisztiát mint hitünk forrását és csúcsát, a Theotokosz fogalmát és szerepét, akkor ott teljesen összhangzó megállapításokat találunk, miközben e titkok megértésében és magyarázatában találjuk a különbségeket, amelyek azonban a kölcsönös ismeretre igényt tartanak, miközben egyértelműen a másik fél gazdagodásának lehetőségét is nyújtják. Korábban sajnos gyakori jelenség volt a különbségek túlhangsúlyozása, amit a megbékéltetett különbségek tendenciájának kell felváltania, hiszen eleve az a misztériumok természete, „hogy azokhoz nem lehet csupán egy úton eljutni”. Az elmélkedések négy misztérium köré épülnek fel a bevezetést követően: az első fejezet a Szentháromság titkát jellemzi a keleti és a nyugati teológia perspektívájából; ezt követi Krisztus személyének titka, a harmadik fejezet a Szentlélekről elmélkedik, végül pedig a megváltás misztériuma kerül bemutatásra. A Szentháromságot illetően tudnunk kell, hogy a kereszténységet sok vád érte az első évszázadokban, mert a három isteni személy hittétele a kívülállókban a politeizmus vádját ébresztette. Mind a keleti mind a nyugati keresztény gondolkodásnak sajátos megközelítési módszere alakult ki amiatt, hogy az egy Isten három személyü mivoltát képviseljék, s e megközelítések valóban feltűnő sajátossággá alakultak. A görögök inkább a pluralitásból, a személyek különbözőségeiből indultak ki, s jutottak el Isten egységéhez; miközben a latinok a az isteni természet egységét tekintették kiindulópontnak, s abból érkeztek el a három különböző személyhez; előbbiek a természetet úgy szemlélték, mint amit a személy magában tartalmaz, utóbbiak pedig a személyt mint a természet módját szemlélték. A latinok előszeretettel beszéltek egyfajta „preperszonális egységről”, s majd ezt követően beszéltek a háromságos Istenről. A görögök számára azonban az egység már mindig is a személyesség jegyeit hordta magán, hiszen az Atya az egység, melyből a másik két személy indul, s mely felé a másik két személy tart. Különbség köztük az is, hogy a görögök inkább az immanens Istenről érdeklődnek, a latinok pedig az önmagát időben feltáró Istenről. Mindenestre egybehangzóan állapítja meg a kétféle teológia, hogy az Istenre jellemző egység és háromság egyetlen egy örök aktushoz kapcsolódva valósul meg. Amikor a keletiek Palamasz Szent Gergelyt visszhangozva azt mondják, hogy amennyiben Isten háromság és szeretet, akkor tulajdonképpen személyként létezik elsősorban és nem pedig lényegként, s ekkor Isten felé úgy közelednek, mint ahogyan Szent Ágoston vagy Aquinói Szent Tamás, amikor Istent a szubzisztáló relációk fogalmán keresztül fogalmazzák meg. Fontos azt is látnunk, hogy mindkét oldalon nagyon jól tudták, hogy7 e titkot feloldani nem lehet, miközben a keresztény mégis képes arra, hogy beléphessen abba, erről szólnak a kölcsönösen fontosnak tartott imádat, a misztikus tapasztalatok és maga a csend is. A második fejezetben a Krisztus személyét illető reflexiót olvashatjuk. A keleti és nyugati eltérő jellegű krisztológiák gyökere egészen a Szentírás páli és jánosi írásainak KÖNYVSZEMLE 124
