Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Vince Krisztián: A nem teremtett lény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben
VINCZE KRISZTIÁN A nem teremtett fény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben szívünk minden tudatalatti történését is ismeri. Végezetül az emberi élet nagy tétje az, hogy a szív a gonosznak vagy Istennek ad lakhelyet. A Gonosz ugyanis képes kiszakítam szívünkből Isten igéjét (Lk, 8,12), s ennek következtében innen fakadhat Krisztus intése alapján minden gyilkosság, paráznaság, lopás és hamis bizonyságtétel. Ezzel ellentétben viszont tudjuk azt is, hogy a „tiszta szívűek meglátják Istent” (Mt 15,19). Ez az az egyik olyan mondat, amely a szerzeteseket arra hívja, hogy visszahúzódjanak saját szívükbe, és ott vívjanak harcot a Gonosszal. Szíriái Szent Izsák azt mondja, hogy a mennybe vezető lépcső az emberen belül található, a lépcsőfokok egészen konkrétan az emberi szívben lelhetőek fel. Már Ezekiel próféta is arra ösztönözte az embereket, hogy szerezzenek maguknak új szívet (Ez 18,31). Az Efezusi-levél ezzel összecsengve állapítja meg, hogy Isten csak az új szívbe költözik be. Mindent, ami rossz és mindent, ami beszennyezi a lelket, ki kell takarítani a hívő ember bensőjéből, s akkor találkozhatunk a szívünk mélyén elrejlő Istennel. A szív ezen átalakításához az imádság a legszükségesebb, aminek három válfaja ismeretes. Ha az ajkainkkal imádkozunk, előfordulhat, hogy nem koncentrálunk rá értelmileg, s érzelmileg pedig egyáltalán nem befolyásol bennünket. Ha gondolatainkban ott vagyunk a konkrét imádságunkban, még mindig előfordulhat, hogy értjük tartalmát, súlyát, de a szívünk még mindig hideg, érintetlen marad; éppen ezért a harmadik lehetséges imamódra törekszenek a hészükhaszta szerzetesek, ami a szív imáját jelenti. Új Teológus Szent Simeon (X—XI. század) szerint a harmadik módja az imádkozásnak valóban csodálatos és nehezen megmagyarázható, és azok számára, akik nem isménk tapasztalatból, nemcsak nehezen érthető, de hihetetlennek is tűnik. A harmadik imádkozási mód sajátossága ugyanis az, hogy az értelem a szívben van, s a szív őrzi azt mindaddig, amíg az imádkozik. Tulajdonképpen az értelem a szíven belül mozog, és így onnan, a szív mélyéből küldi imáit az Istenhez. Ennek alapján nem kell már többé félni imádkozás közben az értelem szétszórtságától és a figyelmetlenségétől, az elkalandozó gondolatoktól, hiszen minden emberi képesség — úgy, mint gondolkodás, érzelmek, képzeletek, döntések - a szívbe bevont értelmen keresztül egységesen tűnnek fel. (Palamasz Gergely ezt az imamódot tartotta szeme előtt, amit szintén kntikával illetett teológiai ellenfele. Barlaam ugyanis úgy vélte, az értelmet nem a szívbe kell levezetni, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen el kell szakítani az emberi testtől, mindentől távol kell tartani, ami testi, illetve testi formájú, mert csak így válhat majd képessé arra, hogy egyesüljön Istennel!)12 Ha ez a koncentráltság megvalósul, akkor a következő lépés az lesz, hogy maga az imádság aktusa váljon folyamatossá, azaz az ima külön erőkifejtés nélkül, külön odafigyelés nélkül, egyszerűen az ember tulajdonságává válik, s a Jézus-ima így a szerzetes automatikusan működő imádságává válik.13 A szüntelen imádságban fontos szerepe van annak is, hogy Isten nevét, az Urat hívjuk segítségül. Isten neve ebben az esetben reális erőnek, isteni energiának tekinthető.14 12 Epistola I ad Barlaam, 43—44; Fyrigos, A., Dalia controversia palamitica, 101. ” Bármit tesz is a szerzetes, akármilyen hétköznapi munkát is végez, benne az imádság nem szakad meg. Olyan szentek, mint Lépcsős Szent János, Ciprusi Szent Epifániosz, mindannyian arra szólítanak fel, hogy az értelmet a szívbe kell koncentrálni, s az állandó, a szüntelenül való imádkozás állapotába kell eljutni. Palamasz Szent Gergely kiemeli a figyelem és az éberség, a szótlanság fontosságát, melyek mind az előbbi két célt szolgálják. Ez azt jelenti, hogy az Istenre való gondolást, a rá való emlékezést veszi magára az aszkéta habitusként, miközben a rossz, az ártalmas gondolatokat távol tartja magától. A hészükhia elnevezés is erre utal, ami a szent hallgatást, a hallgatagságot fejezi ki. A lélek szótlanságának célja az állandó Istenre való odafigyelés. u A szerzetesek szerint minden kísértés esetén leghasznosabb fegyver a lelki ember kezében Isten nevének segítségül hívása. 104
