Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Vince Krisztián: A nem teremtett lény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben
A nem teremtett fény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben VINCZE KRISZTIÁN 2. 3. Isten energiái, a teózis és a nem teremtett fény A jánosi korpuszban a következő mondatokat olvashatjuk: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Egy másik helyen pedig ezt: „Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (IJn 1,5) A Jelenések könyvében pedig a következő mondattal találkozunk: „Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön örökké.” (Jel 22,5) Palamasz Gergely ezekből a szentírási helyekből kiindulva dolgozta ki a fényről mint a nem teremtett isteni energiáról szóló tanítását. Ez az isteni fény állítása szerint meg tud jelenni a világban - s ennek kézenfekvő bizonyítéka Krisztus színeváltozása a Tábor hegyén. Krisztus, az Istenember ezt a világosságot mindig is magában hordozta, igaz rejtve, s ezen rejtettség alól képez kivételt az a történet, melyben Péter, Jakab, János szemei szinte elvakulnak attól a fényességtől, amely körbeveszi Krisztust, a megjelenő Mózest és Illést. Ez a fény transzcendens, de Krisztus által mégiscsak képes megjelelni az immanens világban, s a Tábor-hegyi történések után ezen keresztül a halandó ember képessé válhat arra is, hogy szemlélője legyen ennek a nem teremtett fénynek. Palamasz szerint az ima az, ami e boldog látást megadja. Az ima ugyanis megtisztít bennünket, s ezen új tisztaságunk által válunk képessé e fény meglátásra. Már a IV. századi Makarisoz atya is összekapcsolta a megtisztuló emberi szívet, az imádságot és a Szentiéleknek a hívő emberben való bennlakását. Szerinte az emberi lélek célja, hogy lakásul, trónul szolgáljon a Szentlélek számára, s ha erre tényleg méltóvá válik, akkor képes lesz arra, hogy fénnyé váljék. Palamasz ehhez hasonlóan úgy véli, hogy minden megkeresztelt ember „a fény gyermekévé, egy testté válik Krisztussal, az isteni Lélek részesévé lesz. A keresztséggel valóban újrateremtetünk és Isten fiaivá válunk... mert Isten titkosan szívünkbe oltja a mennyei kegyelmet.. . ”15 Mindez a keresztények számára áhított lelki történés az átistenülés teológiájába illeszkedik bele, ami arra vonatkozik, hogy az ember belülről átalakulhat és megváltozhat. A változás abban segíti az embert, hogy Istenhez legyen hasonló, aminek elérésében segítséget jelent az aszkézis, az erények gyakorlása és az imádság. Palamasz Gergely szerint az a fény, amelyről a szentek beszélnek, és amelyet misztikus tapasztalataikban érzékeltek, nem más, mint Isten energiája. Fontos megértenünk, hogy Palamasz elsősorban arra próbált meg magyarázatot adni, hogy az emberi teremtmény hogyan képes Isten által átalakulni. A keresztény ember számára létezik ugyanis egy valós tapasztalat, amely az ember kegyelem általi átalakulását eredményezi, s ez az átalakulás áll szoros összefüggésben a nem teremtett fénnyel. Ez a fény egyrészt érzékelhető, másrészt azonban teljes mértékben szellemi fény. Ennek a kettőségnek a hátterében az a megkülönböztetés állt, amely szerint Istenben reálisan különbözik az, ami transzcendens és nem részesülhet belőle az ember, azaz az isteni természet önmagában; s az a rész, amelyben részesedhet az ember, s amelyeket a palamita teológia isteni energiákként emleget. Ez utóbbin keresztül lehetséges az ember kegyelmi átalakulása, a teózis, azaz az ember átistenülése, amely tehát Isten erejének és energiájának tekinthető, visszaadható úgy is, mint Isten kegyelme és megvilágosító ereje, ami azonban különbö'5 59. homília, idézi: Orosz, A., A Jézus-ima, 354. 105
