Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)

2015 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: "Filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője

,Filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője ROKAY ZOLTÁN azzal, hogy a filozófiai antropológiának tudomásul kell vennie a többi tudomány eredmé­nyét. Mindenek előtt az ember történetiségét hangsúlyozza, és Gerhard Ebeling értel­mében az ember „megszólítottságát” (Angesprochensein) mint olyan lényét, aki a szónak, igének birtokában van (zon logon ehón), vagyis felelni tud, és felelősséggel tartozik tet­téért28. Amennyiben az eddig elmondottakat össze akaquk foglalni, úgy a következő eredmény­re jutunk: az ember egység, összetett valóság, aki önmagára reflektál. Tudomásul veszi az egyes tudományok eredményét. Eközben a megismeréssel, beszéddel, kívánságokkal meghaladja önmagát, valamint az őt körülvevő valóságot és ezt az „előrenyúlást” (Vor­griff) nem csalódásként értelmezi, hanem mint valóságot, amely őt érinti, és az ő ember­létét lehetővé teszi azáltal, hogy értelmet ad neki. II. A FILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA JELENKORA 1. A jelenkor filozófiai antropológiáját nehéz meghatározni, mivel az ember és az antro­pológia, a filozófia különböző értelmezései, valamint a különböző irányzatok, amelye­ket a gondolkodási áramlatok magukkal hoztak a XX. században, a filozófiai antropoló­gia megközelítőleges meghatározását sem teszik lehetővé. Általában a strukturalizmust tartják a XX. század végét megjelölő filozófiai irányzatnak29. Ám annak legkiválóbb él­harcosa, Levi Strauss tagadná, hogy „strukturalista”; önmagát „szociálantropológusnak” tartja. A „strukturalizmus” gyűjtőnév különböző álláspontokat jelöl — az etnológia, szö­veg- és nyelvelmélet és mondjuk a szociológia terén. Általában közös vonásnak tartják, hogy a struktúrák („szerkezetek”) a meghatározók és maradandók: az egyest, az egyént innen kell értelmezni, és az egyén ilyen értelemben kicserélhető. Minden esetre fontos megjegyezni az antropológia szempontjából, hogy a strukturalizmus a „szinkróniát”, egy­idejűséget részesíti előnyben a „diakóniával” szemben, s így nem fogadja el az evolúciót. 2. A strukturalizmus mellett meg kell említeni a rendszerelméletet. Ennek legismer­tebb képviselője Niklas Luhmann volt30. Az ő álláspontja: minden a rendszerben és a rendszerhez viszonyítva létezik. A rendszer önmagát hozza létre — „autopoiétikus”. 3. A diskurzus-elmélet bírál minden rendszert és annak elismerését, azt konzerva­tívnak, kritikátlannak és rendszerstabilizálónak minősíti. Ezzel ellentétben az embert a társadalmi diskurzusból lehet és kell értelmezni és megérteni. Ennek az elméletnek leg­kiválóbb képviselője a 85. életévét betöltött Jürgen Habermas, akinek népszerűségéhez hozzájárult Joseph Ratzinger bíborossal folytatott „beszélgetése” 2004-ben, a Bajor Akadémia szervzeésében31. Amennyiben az ember kicserélhetővé vált, nem jelenti ez az ember halálát a Nietzsche által meghirdetett „Isten-halála” után? Az említett irányzatok szemlátomást újabb kihí­vást jelentenek a filozófia számára. A strukturalizmusra mindenekelőtt a pszichoanalízis, 28 Gerhard Ebeling, Die Evidenz des Ethischen, ZThK 57 (1960), 318. 29 Günther Schiwy, Der französische Strukturalismus, Rowohlt, Reinbek, 1971; Ferdinand de Saussuse, Grundfragen der allgemeinen Sprachwissenschaft, Leipzig 1931. 30 Vö. Rokay Zoltán, Rendszerelmélet - ember - vallás, in Teológia, 2003, 3-4, 129. 31 Jürgen Habermas, Erkenntnis und Interesse, Frankfurt 1968; Uö. Theorie des kommunikativen Handelns, uo. 1992; J. Habermas-J. Ratzinger, in Mérleg, 2004, 1, 71. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom