Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)

2015 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: "Filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője

ROKAY ZOLTÁN ,Filozófiai antropológia”- Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője a társadalomfilozófia és a marxizmus táborából érkeztek reakciók (Lacan, Foucoult, Alt­husser)32. A teológia, elfogadható megismerésekre támaszkodva, megállapíthatja, hogy az ember az, aki a struktúrákat felfedezi, a rendszert felismeri és a diskurzusban részt vesz. Már a posztstrukturalizmust is érte bírálat: J. Derrida „dekonstrukció”-elmélete ré­széről, valamint olyan gondolkodók részéről, akik Szent Pállal kapcsolatban is kifejtették álláspontjukat: Alain Badiou: Pál. Az univerzalizmus megalapítása; G. Agamben: Az idő, amely megmarad; Slavoj Zizek: A bábu és a törpe33. III. A FILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA JÖVŐJE Nem vagyunk sem jósok, sem futurológusok. Ezért nehéz bármiféle prognózist kimon­dani a filozófiai antropológiával kapcsolatban. Különösen mivel világképünk eddig nem tapasztalt gyorsasággal változik, s azzal együtt az emben élet körülményei is változnak. A különböző gondolkodásmódok áramlatai teljesen ötletszerűen váltják egymást máról holnapra. Am a múlt és a jelen lehetővé tesznek számunkra bizonyos megsejtéseket, feltevé­seket azon kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel a hagyományban a „filozófiai antropo­lógia” foglalkozott. Egyes feltevések azokra az értekezésekre épülnek, amelyeket Dietmar Kamper és Christoph Wulf az Antropológia az ember halála után 1994-ben közzétett34. Miután a történelmi antropológiától búcsút vettünk (az ember, mint mikrokoz­mosz - „totum contractum”) a szerzők olyan perspektívákat nyitnak meg, amelyek le­hetővé teszik, sőt megkövetelik, hogy az emberrel „filozófiai” szempontból foglalkoz­zunk. 1. A kiadók először is felállítják a tételt, miszerint az ember javíthatatlan. Ez a tétel feno- menológiailag legalább annyira helytálló, mint Max Scheleré az ember helyéről a koz­moszban. Az embert ugyan ki lehet javítani, fogyatékosságait és környezetének fogyaté­kosságait pótolni, tökéletesíteni lehet, de jobbá tenni nem35. Anélkül, hogy decizionizmusba, misztifikációba, vagy fundamentalizmusba esnénk, ki kell mondani, hogy az emberi szabadság (nem az akaratszabadság) kutatása várat ma­gára, úgyszólván meg sem kezdődött. Eközben természetesen nem szabad megijednünk a redukcionizmustól, ha a pszichoanalízis vagy a szociológia szót kér. Bátran fel kell tennünk magunknak a kérdést: hogy van az, hogy én, aki úgy vélem: „az egész világot meg tudom változtatni”, aki nagyszerű nevelési modelleket szerkesz­tek, végül is abban a reményben, hogy másokra hatni tudok, másokat meg tudok „vál­toztatni”, aki kész vagyok rá, hogy másokat manipuláljak, önmagamat nem tudom job­bá tenni? 32 GüntherSchiwy, Poststrukturalismus und „Neue Philosophen", Reinbek, 1985; Catherine Belsey, Poststructu­ralism, Oxford 2002. 33 Vő. Rokay ZoltAn, Ami Iszokratész és a Márk-passió között van (Jacques Derrida), in Teológia, 38 (2004), 196; Uő. Filozófusok Szent Pálról, in Teológia, 43 (2009), 1-2., 116. 34 Dietmar Kamper — Christoph Wulf, Antropológia az ember halála után, Budapest 1998 (magyarra fordította: Balogh István). 35 Uo. 7. 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom