Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: "Filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője
ROKAYZOLTÁN filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője mélhetek? arra a kérdésre vezette vissza: „Mi az ember?” Fichte szerint Kant helyesen vélekedett, amikor végül is a gyakorlati észt választotta kiindulópontul. Ez megfelel Fichte „Én”-jének, ami nem tény (Tatsache), hanem ténykedés (Tathandlung), amint azt Fichte jellemzi, és megírja „Az ember rendeltetése” - című szép könyvet17 18. A „filozófiai” antropológiára nézve döntő volt Edmund Husserl „fenomenológia”- néven ismert teljesítménye. Az eidetikus (és később a transzcendentális) redukció segítségével, Husserl a pszichologizmussal és a historizmussal szemben el akaija érni a „lényegszemléletet” (Wesenschau)™. Őrá hivatkozik Heidegger a Sein und Zeitben (1927), amikor az „ittlét elemzéséről” (Daseinsanalyse) beszél19, valamint Max Scheler, Az ember helye a kozmoszban című művében20. Husserl mindkettőjüktől elhatárolta magát21. Arnold Gehlen az ő könyvében: „Az ember” megkísérelte a sajátságosán emberit a beszéd és az intézmények felől megközelíteni, de éles kritikára talált22. A marxizmus által propagált materializmus23, valamint az ember érdekében meghirdetett ateizmus24 25 az emberképet is lényegesen megváltoztatta, a hagyományos filozófiai antropológiát pedig kérdésessé tette. Sartre és Merleau-Ponty egy sajátságosán értelmezett fenomenológia jegyében, de ugyanakkor a Bergsonnal való szembesülésként, a „testiségre” (Leiblichkeit) irányítják antropológiájuk érdeklődését23. Egyrészt az említett szellemtörténeti irányzatok kihívására, másrészt a saját érdekükben a teológusok is feltették a kérdést: „Mi az ember?” így a transzcendentális módszer részéről a Maréchal-iskola a megismerő szubjektum, mint kérdező, ítélő, megismerő az érdeklődés központjába kerül, másrészt az iskola ismét felfedezi az „a-pnori szintézis” lehetőségét és Heidegger segítségével (Rahner), Husserl fenomenológiáját alkalmazva (Coreth) teszi fel a kérdést: „Mi az ember?”26, amely kérdésre Rahner válasza: „Az Ige hallgatója” (Hörer des Wortes). A protestáns teológia is erőteljesen hallatta szavát a kérdésben. így Wolfhart Pannenberg nem csak a „Was ist der Mensch?” (Mi az ember?) könyvecskéjével (1962), hanem voluminózus művével: Anthropologie in theologischer Perspektive (Antropológia teológiai nézőpontból) (1983, 540 oldal)27. Pannenberg épp úgy, mint kortársai, egyetért 17 Rokay Zoltán, Johann Gottlieb Fichte élete és műve, Lux, Óbecse 2014. Uő. Zwischen Klassik und Romantik, Schäker, Aachen 2014. 18 Edmund Husserl, Die Krisis der europäischen Wissenschaften (I, II.9, in: Philosophia, Belgrad, 1936. Uő. A filozófia mint szigorú tudomány, Kossuth, Budapest 1993 19 Martin Heidegger, Sein und Zeit, Tübingen 193317. 20 Max Scheler, Die Stellung des Menschen im Kosmos, 1928. Bauerer, Bonn 1991. 12. kiadás. 21 A Der Spiegel interjúja Heideggerrel. (A bevezetés a metafizikába meléklete. Ikon, 1995. 7.) 22 Vő. H. Meyer, Zur empirischen Philosophie Arnold Gehlens, in Philosophia Naturalis 4/1986. 23 Uő. Karl Marx, Tézisek Feuerbachról, in: Steiger Kornél, Bevezetés a filozófiába, 1992 (3. kiad.); G.A. Wetter, Der dialektische Materialismus, 1958 (4. kiad.). 24 Friedrich Nietzsche, Studienausgabe, Berlin, 1999 (15 kötet); Uő. A tragédia eredete (bevezető: Fülep Lajos), Budapest 1910; Martin Heidegger, Nietzsches Wort „Gott ist tot”, in Holzwege, Frankfurt (7. kiad.), 1994. 209; Sartre, J. P., L’existencialisme est un humanism (ford.: Csató János), é.n. h.n. 25 Sartre, J. P., L’étre et le neant, Paris 1943; M. Merleau Ponty, Phénomenologie de la perception, Paris 1945; Uő, La structure du comportement, Paris 1967; Losonc Alpár, Merleau-Ponty filozófiája, Máriabesnyő 2010. 26 A mai tomizmus vezető iránya: a transzcendentális módszer, in Mérleg, 5 (1969) 1, 63; Karl Rahner, Hörer des Wortes, München, 1963. (2. kiad.); Uő. Teológia és antropológia, in: Mérleg, 1971 1, 38; Emerich Coreth, Was ist der Mensch?, Innsbruck 1980. 27 Alexander Ganoczy, Neue Aufgaben der christlichen Anthropologie, in Concilium 9 (1973), 417; uo. Wolfhart Pannenberg, Das christliche Fundament christlicher Anthropologie, 425; Uő. Was ist der Mensch? 1962; Anthropologie in theologischer Perspektive, Göttingen, 1983 (vö. Mérleg, 1984, 266.). „OGIA 96
