Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: "Filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője
ROKAY ZOLTÁN „Filozófiai antropológia”- Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője A filozófiai antropológia, filozófiai beszéd az emberről (legein = beszélni; anthróposz — ember). Ám a logosz értelmet is jelent: az ember értelmét, a gondolkodás képességét (ratio) és valaminek (pl. az emberi életnek) az értelmét. Tehát a filozófiai antropológia annyit is jelenthet, mint az emberi élet értelméről szóló beszédet. Ugyanilyen problematikus a „filozófia” szó jelentése is. Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha úgy fordítjuk le, mint „a bölcsesség szeretetét”1 Ha ez a szeretet abban áll, hogy szeretnénk megtudni az igazságot, úgy a filozófia az egész felől kérdez, és nem éri be azzal, hogy valamely rész-szempont kiadja magát az egésznek. Ilyen értelemben a filozófia a végső okok felől kérdez, azokat kutatja és nem én be az utolsó előttivel. Ezeket a végső okokat („Gründe”) nem értelmezhetjük tér és időbeli jelentésben. Ennek ellenére mindannyian szeretnénk az igazi okokat megtudni.2 így a filozófiai antropológia az embert az ő teljességében szeretné kifürkészni: az embert mint embert. Amennyiben a filozófiai antropológiát úgy szeretnénk értelmezni, mint tudományt, annyiban meg kell állapítanunk: a filozófiai antropológia materiális és formális objektuma azonos (az emberrel mint emberrel foglalkozik). Itt mindjárt jelentkezik a kérdés: lehet-e az ember egyáltalán valaminek - így akár egy tudománynak is tárgya, objektuma, vagy pedig őneki fenn van tartva, hogy mindenkor csakis alany, szubjektum legyen? Ezért szívesebben szokás „önreflexióról”, az ember önreflexiójáról beszélni. Ez az „önmagára kérdezés”, ez az „önreflexió” feltehetőleg egykorú az ember történelmével, mert épp ott szokás emberről beszélni, ahol ez az önreflexió, minden következményét beleértve jelentkezik. A jelen összefüggésben kizárólag az európai gondolkodásra és kultúrára szorítkozunk. (A bibliai kijelentésekre sem reflektálunk feltétlen. Ezt a szentírástudomány feladatának tekintjük.) Már a filozófia előtti korszakban megfogalmazódott az antik világban az ember kérdése. (Hogy van az, hogy az istenek és az ember egyaránt a végzet — „moira” alárendeltje?) így a mythoszokban, eposzokban, a drámában és a költészetben általában.3 1 ROKAY zoltAn, Szeretjük-e, és mennyire szeretjük a bölcseséget?, in Deliberationes 2009 (II) 2, 167-182. 2 Uo. 3 Gruppe, O., Griechsíche Mythologie und Religionsgeschichte I—II., München, 1906. 94 5)94-
