Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
PUSKÁS ATTILA Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában három művének, A három nap teológiája, A teológiai esztétika és a Theodramatik kontextusában. Majd a második részben a kenózis és az isteni változhatatlanság viszonyának baltha- sari megközelítésében szerepet játszó fő szempontokat a rendszerezés igényével mutatja be feltárva ezek kapcsolatának belső logikáját. Végül összegzésében megfogalmaz néhány értékelő szempontot elsősorban a vázolt koncepció erősségeire fókuszálva. I. A KENÓZIS TÉMÁJÁNAK KIBONTAKOZÁSA A BALTHASARI ÉLETMŰBEN Balthasar teológiájában a kenózis témája központi jelentőségű, s értelmezése újabb és újabb szempontokkal gazdagodva végigvonul az egész életművön. Első, részletesen kifejtett feldolgozásával A három nap teológiája című munkájában (1969) találkozhatunk, de megközelítésének alapvető szempontjai elszórtan és csírájukban már a korábbi írásaiban is felbukkannak, így a Verbum cam (1960), és a Sponsa Verbi (1961) tanulmánykötetekben. Ez utóbbiban Balthasar a Krisztus-misztérium és a krisztológia középpontjaként jelöli meg a kenózis eseményét, melyről a Filippi-leiAl Krisztus-himnusza beszél. „Krisztus mint az Atya elküldött, húst felvevő Igéje a „forma Dei”-ből (μορφή θεοΰ), melyben tartózkodik (ύπαρχων), a ,forma servi”-be (μορφή δούλου) megy át [...] s a lealacsonyo- dás (έταπείνωσεν) éppen az átmenet az egyik működési formában (Wirkform) létből a másik működési formában léthez — ahol a krisztológia misztériuma éppen ebben az „átmenetben” áll, mely többet jelent mint puszta hozzáadását egy második természetnek az elsőhöz. Nem lenne lealacsonyodás, ha a szolga-létbe átmenve megszűnne Isten lenni, ám a szolga-alakba bocsátkozást mégis az ő számára is valódi mozgásnak, eseménynek, levésnek és kiüresedésnek (κένωσίς) kell tekintenünk (Fii 2,5—8).”4 Az idézett szakaszban már megjelennek a balthasan kenózis-értelmezés későbbiekben is meghatározó lényegi szempontjai: a kenózis alanya a preegzisztens Ige; a kenózis mint az átmenet eseménye az Ige két működési tormája között; a kenózis olyan esemény, mely nem számolja fel az Ige istenségét (változatlanság), ugyanakkor nem külsődleges hozzáadása az emberi természetnek az istenihez, hanem magát az Igét énntő történés. 1. A kenózis értelmezésének alapvető szempontjai A három nap teológiájában A három nap teológiája című művének A kenózis és az új istenkép fejezetében olvashatjuk Balthasar elmélyült elmélkedését a Filippi-levél Krisztus-himnuszáról. A kortárs exegézis eredményeivel és a patrisztikus szerzők értelmezéseivel számot vetve, a XIX. századi német és angol kenotikusok alapszándékát felmérve, de megoldási kísérleteiket egyben bírálva is, az ortodox Szergej Bulgakov, valamint a protestáns Karl Barth és Paul Althaus megfontolásaira, s feltehetően már itt Adrienne von Speyr intuícióira támaszkodva közli saját értelmezését. Már ebben a művében megfogalmaz néhány alaptételt, melyekhez a későbbiekben is tartja magát. 4 Balthasar, H. U. von, Nachfolge und Amt, in Sponsa Verbi, Johannes Verlag, Einsiedeln 1961, 80—147; itt: 142k. „Az Ige, aki Isten, ember lett, anélkül, hogy megszűnt volna Istennek lenni. Az Ige, aki végtelen, véges lett, anélkül, hogy megszűnt volna végtelen lenni. Az Ige, aki Isten, húsból való testet vett fel, hogy ember legyen.” UŐ., Wort und Schweigen, in Verbum Caro, Johannes Verlag, Einsiedeln 1960, 135-155; itt: 152. 66
