Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről (A keresztény bölcselet kísérlete az alapvető jogok megalapozására)
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről Az alapvető emben jogok megalapozása, bármire is hivatkozunk, akár az emberi személy méltóságára, akár az emben természetre, vagy az emben észre, mindig is világnézeti-vallási alapon történik. E jogokat új ismeretei fényében és világnézeti alapállásának megfelelően újra és újra meg kell, hogy fogalmazza magának akár az egyén, akár a társadalom, akár maga az emberiség. Ez a tétel nem jelent relativizmust, hanem az embe- n megismerő- és értékelő képesség határaiból adódó feltételt. E szintézis nem szükségképp lesz az idők folyamán mindig jobban sikerült. A történelem során eddig a legjobb megközelítést — megítélésünk szerint — az arisztotelészi-tomista bölcseleti rendszer alkotta meg. Egyúttal tudunk egy közösségről, melyet isteni segítség is támogat abban, hogy az alapvető emben jogokat az idők során mind tisztábban és helyesebben értelmezze és hirdesse, s ez a katolikus egyház. Az emberi jogok sorsa végeredményben az egyes emberek, az egyes népek és az egyes államok kezében van, nem ugyan lényegük, hanem felismerésük, s még inkább érvényesítésük tekintetében. Mindaddig nem fognak kellően érvényesülni sem az egyén, sem a társadalom életében, amíg rá nem ébredünk (egyén és a hatalom képviselői) arra, hogy hatékony érvényesítésükhöz alapvetően erkölcsi erőre, vagyis erényre, nevelésre van szükség. A mondottakból világosan kitűnik, hogy miért is nevezzük az alapjogok alapjogának a vallás szabad megválasztásának jogát, mely minden ember számára lelkiismereti kötelesség is. Felelős választásunkkal minden más alapjognak lényegi tartalmát és számunkra kötelező, elkötelező voltát kijelöljük és így emben identitásunk jellegét is óhatatlanul meghatározzuk. Végszóként úgy határozzuk meg az embert, mint önrendelkező lényt, aki világnézetet, vagyis létének és tevékenységének struktúrát alkot, aki életében, történelmében újra és újra értékeli önmagához, a világhoz és az abszolútumhoz való viszonyát, s aktuális belátásai alapján gondolkodik, érez és cselekszik. Ebben áll emben méltósága. Az emberi jogokat pedig úgy kell tekintenünk, mint az egyéni és társadalmi erkölcsi tudatban megjelenő alapvető emberi értékek és célok deklarálását és minősített védelmének igényét, melyeket ténylegesen a rá épülő alkotmányok és tételes jogrendszerek védenek, illetve bontanak ki. 54
