Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről (A keresztény bölcselet kísérlete az alapvető jogok megalapozására)
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről ebbe a felfogásba nem nyugodhat bele, hiszen ebben az alapkérdésben nem érvényesülhet az auctoritas, tton veritas facit legem elve, hanem a veritas, non auctoritas facit legem elvét kell alkalmazni. Vagyis megállapítandó, mivel megállapítható, hogy mi is az alapvető tartalma e kötelességeknek és jogoknak; vagyis mire juthatunk, ha valóban törekszünk a tárgyilagosságra. Ez a szellemi irány újra a természetjogi felfogást fogja kutatása középpontjába állítani. Ebből a távlatból az alapvető emberi kötelességek és jogok tartalmi ösz- szegzése az idők során gazdagodik, mivel az új reflexió nem törli a korábbi igaz meglátásokat, hanem kiegészíti azokat. A természetjog és a természetjogi érvelés mint az arisztotelészi-tomista jogbölcselet heurisztikus és hermeneutikus készletének egyik alapfogalma teljességgel legitim, hiszen az emberi személy alapvető értékeinek, törekvéseinek, a személyiség kibontakozásának szükségszerű velejáróit fogalmazza meg. Nem állítjuk, hogy elvileg ne lehetne más találó kifejezést adni az emberi jogok alapjának, mint a természetjogot, ám a természet szó használata azért igen kifejező, mert egyszerre lét-, megismerési és cselekvési elvként is funkcionál. Az emberi személy léttartalmát, léttökéletességét, megvalósítandó céljait tehát nagyon találóan fejezi ki e fogalom. Az emberi természetre vonatkozó ismereteink az idő függvényében, amíg ember lesz a világmindenségben, valószínűleg bővülnek. Hogy helyesen ítéljük-e meg határait, valós igényeit és értékeit, ehhez mindig a kellő távolságra is kell mennünk a globális értékítélet meghozatala előtt. Hol közelednünk, hol pedig távolodnunk kell ahhoz, hogy a kritikus távolságba vagy közelségbe juthassunk. Ebben is rejlik ítéletünk helyessége, arányossága. 6. BEFEJEZÉS Az emberi személyre vonatkozó vizsgálódásainkkal tulajdonképp az emben lény sajátos természetét (struktúráit és működését) kutattuk. A létezőknek megvan a maguk fajára jellemző léttartalmuk, ami kifejezi lényegüket, tevékenységüket, illetve az emberi szellem számára való megismerhetőségüket. Vizsgálódásunk eredménye az, hogy az ember egész lénye (biológiai, pszichikai és szellemi felépítése és működése) felelős életvezetést kíván, ami sajátos önrendelkezési döntésben és az ahhoz való hűségben mutatkozik meg, s ez a világnézet, illetve vallás alkotásának kötelezettsége és joga. A felelős életvezetésre azonban gondosan nevelni kell az embert. Az emberré nevelés lényege pedig az erkölcsi állapot létrehozása, hiszen az erkölcsi tudat adja az ember világnézeti értékelésének foglalatát, mintegy magát a személyiséget, annak identitását fejezi ki. Az erkölcsi tudatára ébredt ember felismen, hogy mindent erkölcsi érzülete alapján ítél, s kell is ítélnie.33 Világnézeti értékelésünk az erkölcsi tudatban válik unitas multiplexszé. Számunkra létszükséglet a világnézet, illetve vallás alkotása mint önrendelkezésünk, sorsunk feletti rendelkezésünk. Ugyanakkor önrendelkezésünk jól körülhatárolt, hiszen a mindenséget értékelve épp azt fedezzük fel, hogy létbe nem mi szólítottuk magunkat; hogy más döntött létünk és lehetséges léttökéletességünk határai felől; hogy ezért nem vagyunk egészen önmagunknak sem a tulajdona. Függünk a világtól, függünk a lét igazi 33 Vö. Fináczy, E., Világnézet és nevelés, Budapest 1925, 3; Pauler, Á., Az ethikai megismerés természete, Budapest 1907, 104-105. TEOLÓGIA 201-5 62
