Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről (A keresztény bölcselet kísérlete az alapvető jogok megalapozására)
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről ennek az értékrendnek a szolgálatába állítódik, azt hűségesen megéli.10 Nevezik ma ezt a személyre szabott és kivívott világnézetet spiritualitásnak, vagyis globális élettervnek, életlátásnak (mint értelemadásnak és elfogadásnak), az élet különböző helyzeteivel való megküzdési módnak is.11 Nevezhető alapvető és egységesítő életérték- és életértelem választásnak is.12 A spiritualitásnak pedig az érett vallásosság a betetőzője, mivel a „vallásosság integrálja, összerendezi, célba állítja és talpig nehéz hűségbe bújtatja a megtért embert és életét”.1’ Ez a modell jól jelzi a világnézet személyiségnek identitást adó, a személyiséget egy nagy harmóniába rendező erejét és épp ezért a személyiséget ki- és beteljesítőjellegét. 3. Borbély Kamill OSB pedagógus-teológus modellje szerint az emberi személynek, mint értékcentrumnak különböző értékek hordozójává kell lennie, s azok sajátos értékhierarchiáját egész mentalitásának és tevékenységének tükröznie kell. Az embernek az adott cselekvési szituációban mindig a legmagasabb érték szerint kell döntenie. Öt nagy csoportra osztotta az értékeket, az emberi élet nagy és birtokba veendő javait: Vannak 1. az anyagi javak, melyek szükségesek és hasznosak az emberi élet fenntartásához. 2. Maga az élet, az emberi élet is alapérték, s ennek kifejeződése az egészség, melyre minden normális ember természetes módon törekszik. 3. A személyiség értékei, melyek a kifejlődött ember szellemi tulajdonságainak összességét jelentik. Az érett személyiség ugyanis tudatában van a maga testi, lelki és szellemi erőinek, készségeinek. Különbséget tud tenni értékes és értéktelen cselekvés között, és szabadon választ közülük, amiért felelősséget érez. Ez a felelősségvállalás adja az embernek a függetlenség tudatát és a szabadság érzetét, vagyis az emberi méltóságot. 4. Az emberi közösségek (család, nemzet, állam, egyház) hordozzák az ún. kulturális értékeket. Ezek nemcsak lehetővé teszik az emberi személyiség kibontakoztatását, hanem olyan szellemi értékeket hordoznak, amiket az egyes ember maga sem létrehozni, sem pedig teljesen birtokolni nem tud (nyelv, tudomány, művészet, jog, vallás, stb.). Végül 5. az abszolút jó értéke: az előbb említett négy értékcsoport nem tudja mindenestül kielégítem az ember vágyakozását, igényeit, mivel a végtelenre vágyik. Ez lenne a vallási érték, mely az értékek csúcsán áll, hiszen az emberi élet értelmének beteljesítőjeként mutatkozik. Természetesen, az öt értékcsoport egyszerre igyekszik érvényesülni az emberi életben, de az emben életvezetés vezérének a legfőbb értéknek kell lennie. Ezért a felsorolás egyúttal értékhierarchiát is jelez. Minden cselekedetünk az erkölcs normája alá esik: az anyagi javak használata, az élet fenntartása, az emberi személyiség kibontakoztatása és a kulturális javak művelése egyaránt. Az emberi tevékenység csak akkor válik emberivé (etikussá), ha az alacsonyabb rendű szolgálja a magasabbat, s ha az alacsonyabb rendűt azért valósítjuk meg, hogy létrejöhessen a legmagasabb rendű cél, vagyis az Isten szolgálata.14 Ebben a modellben szintén feladatként, küzdelemként jelenik meg az értékhierarchia helyes birtokba vétele és érvényesítése. Más szóval küzdés, szenvedés révén tanuljuk meg helyesen használni a szabadságunkat.15 10 Uo. 49-52. " Vö. Cencini, A., La spiritualita nellaformazione umana, in Camillianum 32 (2011), 183—184. 12 Vö. De Fiores, S., Spiritualita contemporanea, in Nuovo Dizionario di Spiritualit (a cura di De Fiores, S — GofFi, T.), Cinisello Balsamo (MI) 1999, 1525. 13 Vö. HorváTH-SzabÓ, K., Van-e köze a lélektannak a lélekhez? Spiritualitás és személyiség, in Sapientiana 3 (2010/1), 52. és Szentmártoni, M., Vallásosság és lelki egészség, in Vigilia 50 (1985), 810—817. 14 Vö. Borbély, K., A keresztény életalakítás elmélete, Pannonhalma 2009, 57-59. 15 Vö. Lewis, C. S., A fájdalom, Budapest 2008, 67. TEOLÓGIA 2015/1-2 54
