Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről (A keresztény bölcselet kísérlete az alapvető jogok megalapozására)
Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről KUMINETZGÉZA 4. Szentmártoni Mihály SJ pszichológus-teológus felfogása szerint a teljes emberséget, vagyis az emberi méltóságot az érett személyiség kifejlődése jelenti, melynek három lényegi komponense van: az érzelmi kiegyensúlyozottság, az erkölcsi nagykorúság és a vallási érettség.16 Mindegyik dimenzió kialakításának sok és sokféle buktatója van, melyekkel szemben fel kell venni a harcot. Alapvetően kölcsönösen meghatározzák egymást ezek a dimenziók. Aki megtalálta életeszményét és szerinte él, nagy lépést tett érzelmi kiegyensúlyozottsága érdekében is, hiszen a választott alapértékkel mintegy egyesül az érzelmi élete. Az erkölcsi tudat kialakításakor képessé válunk arra, hogy az én szempontjából tudjuk a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint megítélni az életünk eseményeit, s ezáltal életünket jól alakítani. A fejlett vallási tudat pedig hasonlóra képesít minket az istenség vonatkozásában, ugyanis mintegy az ő szemével látjuk, értékeljük immár az énünket, a világunkat, az egész tevékenységünket. Ezért az érett személyiségű embert az a képesség és készség jellemzi, hogy „szabadon választott vagy elfogadott élethivatásában egységbe tudja építeni múltba nyúló, de jövőre irányuló jelenét. ... A beépítés azt jelenti, hogy az ember képes egy vízióban egyesíteni, egységes világképbe építem minden tudatos és tudatalatti dimenzióját. Érettnek tehát azt az egyént mondhatjuk, aki képes beépíteni, integrálni személyiségének három távlatát: múltját, jelenét és jövőjét’’.17 Ez a modell rávilágít arra, hogy az embernek levés hivatás, amit mindenkinek személyesen meg kell keresnie; nem is annyira alkotja, inkább megtalálja a világnézetét és arra építi az életét. Az ismertetett modellek nagy vonalakban hasonló dolgokat árulnak el az emberi személy struktúrájáról és működéséről. Elemzésükből kitűnik, hogy az ember olyan érző, vágyó, értő és értékelő élőlény, aki képes biológiai adottságait is bizonyos határok között megváltoztatni; olyan lény, aki képes érzületét, érzelmi világát is újra- és átprogramozni; olyan lény, aki szellemvilágát is képes átalakítani, vagyis világnézetet kialakítani, szükség esetén cserélni (újjászületés, egyszer, kétszer, többször született ember). Sőt ahhoz, hogy emberségét, méltóságát birtokba is vegye, késznek is kell lennie egész életében ezekre a korrekciókra, önkorrekciókra. Ez a küzdelem főleg addig fájdalmas, amíg el nem készül a belső és végleges tűzfal (ajellem), az igazi személyre szabott spintualitás, mely képessé és késszé teszi az embert arra, hogy mit és hogyan engedjen be belső világába, illetve hogy mit és hogyan engedjen ki onnan. A fenti modellek tanulmányozása alapján megállapíthatjuk az emberi személyről azt is, hogy 1. értelmes lény, s ezért a dolgok rendjében az értelmet keresi és tetteit értelmi 16 „Az ember, aki testi fejlődésében elérte, és kibontakoztatta genetikailag adott, örökletes lehetőségeit, és már képes utódokat nemzeni, biológiailag érettnek tekinthető”. Vö. BerentÉS, É., Az érett személyiség, Budapest 2012, 35. Az érzelmi érettség „azt jelenti, hogy az egyén elsajátította azokat az érzelmileg megalapozott értékeket, gondolkodási, viselkedési és cselekvési szokásokat, amelyek az ő motivációs bázisának az alapját képezik. E nélkül nincs tartósan se egyéni, se társadalmi hatékonyság. Az érzelmileg érett ember a külvilággal harmóniában él, önmegvalósításra képes, kölcsönösségre épülő emberi kapcsolatainak segítségével megvalósítja céljait, megszerzett tudását eredményesen alkalmazza. Értékrendje, viselkedése és tevékenységének eredményessége között természetes megfelelés van”. Vö. BerentÉS, É., Az érett személyiség, Budapest 2012, 36. A szellemi érettség „azt jelenti, hogy az egyén elsajátította az absztrakt fogalmi gondolkodás képességét, aminek természetesen vannak a biológiai érés által determinált feltételei, de alapvetően nevelés és oktatás eredményeképpen alakul ki. Ha valaki nem képes az eredményes társadalmi alkalmazkodáshoz szükséges minimális tudás megszerzésére, ha a környezet jelenségeit képtelen rendszerként értelmezni, valamint az őt ért hatásokat felfogni, akkor szellemileg éretlennek tekinthető”. Vö. BerentÉS, É., Az érett személyiség, Budapest 2012, 35. 17 Vö. SzentmArtoni, M., A személyi érettségfelé (Teológiai Kiskönyvtár IV/2b), Róma 1978, 27. 55
