Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Vincze Krisztián: Ember-, egyház- és jövőkép Eugen Biser teológus és vallásfilozófus írásaiban
VINCZE KRISZTIÁN Ember-, egyház- és jövőkép Eugen Biser teológus és vallásfilozófus írásaiban 1. EUGEN BISER GONDOLKODÁSÁNAK SZELLEMI KONTEXTUSA ÉS CÉLJA Eugen Biser1 hermeneutikai fundamentális teológiája azon XX. századi teológiai munkák közé tartozik, melyeknek íve átnyúlik a XXI. évszázadra is. Európa egyik legnagyobb talánya manapság az, hogyan fog alakulni a kontinensünkön a XXI. századi vallásosság, vajon milyen jelentősége lesz a kereszténységnek, s a világpolitikai és a kulturális kontextus egyáltalán milyen szerepfelvételt tesz számára lehetővé. Ezzel szoros összefüggésben álló kérdés az is, vajon a posztmodern környezetben hogyan tudja megfogalmazni a kereszténység saját identitását, hogyan tudja közölni igazságigényét és a követőivel szemben támasztott elköteleződést.2 Eugen Biser egyike volt azoknak a teológusoknak, aki látnoki erővel éppen ezeket a kérdéseket próbálták meg előrevetítve megválaszolni. Tette mindezt úgy, hogy alapos analízisnek vetette alá jelenkorát, az „idők jeleit” teológiailag próbálta meg értékelni, s emellett az emberi lét hermeneutikus mélységeit a keresztény kinyilatkoztatás horizontján igyekezett szóhoz juttatni.3 Európa egyházának nagyon fontos jelenségei közé tartozik a II. Vatikáni Zsinatot követő időszak, ami több szempontból is fordulópontot jelentett: kérdések merültek fel a hagyomány természetét, a tekintély megalapozását illetően, s a posztmodern légkör által kiváltott egyházkrízis is választ követelt az egyháztól. Biser ezeknek a jelenségeknek a tükrében a hit és a konkrét hívő ember viszonyát elemezte elsősorban, s kifejezetten a hit közvetíthetőségére, és hihetőségére kérdezett rá. Előrebocsátva kiemeljük Biser sajátságos gondolatvilágából még azt, hogy szenvedélyes erővel törekedett annak megválaszolására, hogy a teológiának, a keresztény vallásnak egyáltalán mi is a pontosan megadható eredete és alapjai. Úgy véli ugyanis, hogy az idők folyamán a kereszténység nem tudott megfelelő módon koncentrálni saját maga középpontjára. A kereszténység húsz évszázados történetének idején gyakori kísérő- jelenségek voltak a különböző filozófiai hatások, a profán hatalmi struktúrák befolyásoló erői, a teológián belüli viták, melyek együttesen komoly zavarokat okoztak a keresz1 Eugen Biser 1918 és 2014 között élt vallásfilozófiis és teológus. 1946-ban szentelték pappá, 1956-ban teológiai, 1961-ben filozófiai doktorátust szerzett. Többek között Passauban, Würzburgban, Bochumban tanított, majd 1974 és 1986 között a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen tevékenykedett a Keresztény Világnézet és Vallásfilozófia Tanszéken Karl Rahner utódaként. 2 Vö. MODE, E., Einleitung, in Das Eugen Biser Lesebuch (Hg. Mode, E.), Styria 1996, 7. 3 Vö. Uo. 8. 220
