Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem a kánonjogi források tükrében
A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem... SZUROMI SZABOLCS ANZELM kedés, nem tévesztendő össze az ún. kegyintézkedéssel.62 A házasság helyszíneként az új Egyházi Törvénykönyv lehetőséget biztosít, a helyi ordinárius engedélyének birtokában, a másik keresztény felekezet esketési helyén történő kiszolgáltatásra, amennyiben botrány vagy hitközömbösség veszélye nem áll fenn. Azonban — a régi joghoz hasonlóan - az ún. ökumenikus esketési szertartások rendjében továbbra is érvényesül a cselekmények megismétlésének a tilalma, amelyet alátámaszt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a magyarországi református és evangélikus felekezet között 2001. december 3-án aláírt, a Szentszék által előzetesen jóváhagyott Ökumenikus esketési szertartások rendje. A hatályos CIC — összhangban az ősi kánoni hagyománnyal - az 1128. kánonban kihangsúlyozza a vegyes házasságok utólagos kiemelt lelki gondozásának a szükségességét az illetékes lelkipásztorok által. ÖSSZEGZÉS A fenti rövid áttekintés kellőképpen rávilágít a „matrimonium mixtum”, vagy „mixta religio” , azaz a vegyes vallásnak a hatályos katolikus kánonjogban fennálló indokára és az egyház korai időszakától történő formálódására. Nem kétséges, hogy a korábban - a dis- paritas cultushoz, azaz a valláskülönbséghez hasonlóan - házassági akadályt képező vegyes vallás tényállásának a szigorú megítélése mögött, a katolikus fél hitének a kellő védelmét találjuk. Ezt támasztják alá a legkorábbi jogforrások, és ennek biztosítását szolgálja a hatályos katolikus egyházfegyelem is a CIC 1124—1128. kánonjaiban rögzítettek által. A nem katolikus keresztény fél megítélése, ahogyan a katolikus fél hitének a házasságon belüli védelme alapvető változásokon ment keresztül az elmúlt két évezredben. Ezen belül bizonyos, hogy a legradikálisabb változást a II. Vatikáni Zsinat eredményezte azáltal, hogy mind az Unitatis redintegratio kezdetű határozat (1964. november 21), mind az annak alapján 1967. május 14-én megszülető Ad totam Ecclesiam kezdetű dokumentum, már nem tekinti „hereticus”-nak, így nem is használja ezt a kifejezést, a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő keresztény közösségek tagjaira.w Ennek fényében érthető, hogy a jogalkotó a nem katolikus kereszténnyel kötött házasságnak már nem az akadály, hanem a tilalom jellegéről beszél, amely - amint azt fentebb kifejtettük — a közreműködő felszentelt szolgálattevőt köti. Ez azért kerül kihangsúlyozásra, mivel a katolikus fél hite tisztaságának megőrzése és gyermekeinek a katolikus egyházban való megkeresz- telési, majd ebben a hitben történő nevelési kötelezettsége, továbbra is fenn áll. Ennek a biztosítására szolgál a házasságkötést megelőző - a nem katolikus keresztény fél számára is kötelező — jegyes oktatás, az illetékes ordinárius által az esketési tilalom feloldásához adott engedély feltételeinek teljesülése, végül a vegyes házasságok egyedi lelkipásztori gondozása. “Erdő, P., Egyházjog, 115. 43 Secr. Christ. Unit. Dir., Ad totam Ecclesiam (14 mai. 1967): AAS 59 (1967), 581, nr. 19; vő. Erdő, P., Egyházjog, 645. 219
