Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem a kánonjogi források tükrében
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem... A vegyes házasságokra vonatkozó fegyelmet jelenleg elsődlegesen a CIC 1124— 1128. kánonok szabályozzák.58 * A katolikus egyházat formális aktussal elhagyottak kategóriája, XVI. Benedek pápa (2005-2013) által 2009. október 26-án kiadott Omnium in mentem kezdetű motu propriójával már nem képezi részét a vegyes házasságok problémakörének (vö. art. 5). Látható, hogy a II. Vatikáni Zsinat (1962—1965) és Boldog VI. Pál pápa rendelkezései nyomán a „matrimonium mixtum”, vagy más néven „mixta religio” kikerült a házassági tiltó akadályok közül. így azok a teológiai és jogi kérdések, amelyek ennek az akadálynak a tisztán egyházjogi és egyes vélemények szerint bizonyos esetekben az isteni jogot érintő jellegét taglalták, a továbbiakban nem jelennek meg a szakirodalomban. így, a „matrimonium mixtum” a hatályos jogban az esketési tilalom kategóriájába tartozik, amely ennek következtében nem a feleket, hanem az eskető papot köti. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy a „matrimonium mixtum’’ önmagában — a kánoni tilalmak alapelveiből kiindulva — nem teszi érvénytelenné, csak meg nem engedetté azokat a vegyes házasságokat, amelyek a tilalom miatt szükséges ordinánusi engedély (licentia) nélkül kerülnek megkötésre (vö. CIC kán. 1125; CCEO 814. kán.). Az említett engedély megadásához mindössze az ún. megfelelő és ésszerű ok (insta et rationabile causa) szükséges az illetékes ordmánus részéről. Ennek feltételei megegyeznek a fentebb már hivatkozott Matrimonia mixta motu proprióban rögzítettekkel, azaz, hogy a katolikus fél mindent megtesz a gyermekek katolikus módon történő nevelése érdekében, és erről a kötelezettségről a nem katolikus keresztény félnek bizonyíthatóan tudomása van. Ez egészül ki a házassági előkészítésnek mindkettőjükre kötelező előírásával, hogy így a katolikus és a katolikus egyház közösségén kívüli keresztény fél is kellő ismerettel rendelkezzen a házasság megkötése előtt, az egyház házasságról szóló tanításáról. A felsorolt feltételek teljesülését bizonyítható formában szükséges dokumentálni, amelynek szabályozása az adott terület illetékes püspöki konferenciájának kompetenciájába van utalva a CIC 126. kán. alapján.'19 Ezt Magyarországon a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a hatályos CIC előtt kiadott 1971. június 16-i rendelkezése szabályozza.60 Szükséges hangsúlyoznunk, hogy lehetséges olyan eset, amikor az egyik fél más keresztény közösséghez való tartozása objektív módon magában hordozza a megkötni szándékozott házasság érvénytelenségét. Erre vonatkozóan Salvatore Berlingó kifejezetten említi az olyan érvényes keresztséggel rendelkező felekezeteket, amelyek elutasítják a házasság felbontha- tatlanságát vagy a gyermekvállalást (pl. metodisták, valdiak, ill. egyes keleti ortodox közösségek).61 A vegyes vallás tilalma eseteihez szükséges ordináriusi engedély megadása lehetséges egyedi és általános - körlevéli - úton is, nem feledkezve meg a feltételek teljesülésének, és az ilyen házasságoknál történő közreműködés pontos dokumentálásáról, továbbá az illetékes egyházi hatósághoz történő eljuttatásáról. Az utóbbi eszköz — azaz a körlevél útján, meghatározott időre adott engedély — elsődlegesen olyan területeken alkalmazandó, ahol nagy számban fordul elő a „matrimonium mixtum”. Az ilyen közigazgatási intézCittá dei Vaticano 1966. Konda, B., The Changing Attitudes of the Catholic Church toward Mixed Marriages (Canon Law Studies 476), Washington D.C. 1971. 58 Részletesen vö. Berlingó, S., Matrimonio mixto, in Diccionario General de Derecho Canonico V (dir. Otaduy, J.-Viana, A.-Sedano, J.), Pamplona 2012, 328-336, különösen 329-331. 58 Vö. Martín de Agar, I. T., Le competenze della conferenza episcopale, in I matrimoni misti, Cittá del Vaticano 1998, 139-157. 60 Erdő, E., Egyházjog, 584. 61 Berlingó, S., Matrimonio mixto, 331. 218
