Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem a kánonjogi források tükrében
A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem... SZUROMI SZABOLCS ANZELM A felmentés megadásához a CIC (1917) Can. 1061 § 1-ben felsoroltak alapján elengedhetetlen a sürgős jogos és súlyos ok (amely lehet nyilvános vagy személyes); a „he- reticus” részéről bizonyítható módon tett ígéret a gyermekek katolikus módon történő megkeresztelésére és nevelésére (ebben a tekintetben Sípos István és Gálos László kihangsúlyozza, hogy ennek rendkívüli esetben nem kell feltétlenül írásban történnie, a hangsúly a bizonyítható jellegen van, mivel az írásos formára a kánon a „regulariter” kifejezést használja)47; erkölcsi bizonyosság arról, hogy az így tett ígéret ténylegesen megvalósul.48 Mindez kiegészül a katolikus fél azon súlyos kötelezettségével, hogy vállalja a nem katolikus keresztény házasfelének a katolikus hitre történő áttérítését (CIC [1917] Can. 1062).49 50 Ennek indoka az a számos — a katolikus fél hitének tisztaságára és az abból fakadó kötelességek és jogok teljesítésére kiható — veszély, amelyet a kortárs kommentárok hosszan sorolnak.30 Látható tehát a feltételrendszerben történt módosítás, XIV. Benedek pápa rendelkezéseivel összevetve azokat. A felmentésre jogosult hatóság elsődlegesen maga a Római Pápa. Pápai felhatalmazás alapján a Sacra Congregatio S. Officii,51 valamint a missziós területek tekintetében a Sacra Congregatio de Propaganda Fide, melynek kompetenciája kiteijedt a keleti keresztényeket is.52 53 A CIC (1917) Can. 1065 alapján, súlyos szükség, halálveszély, botrány, vagy más súlyos ok esetében a fenti fakultás átruházható a helyi ordináriusra.55 Amint fentebb már utaltunk rá, a Trentói Zsinat egyértelműen rögzítette a vegyes házasságok esetében is az érvényességhez szükséges kánoni forma megtartását, kivéve azokat az eseteket, amikor ez alól az arra illetékes egyházi hatóság kifejezett felmentést adott. Ezt veszi át a CIC (1917) Can. 1063 § 1 előírása. A forma alóli felmentést a CIC (1917) azokban az esetekben írja elő, ill. ajánlja, amikor a házasság templomi megkötése botrányt váltana ki, vagy olyan súlyos — esetleg a templom szent jellegét megsértő - cselekményeket valószínűsítene, amelyet kellő megfontolással az ordináriusnak szükséges elhárítania.54 A CIC (1917) kifejezetten büntető szankcióval látta el azokat az eseteket, amikor a „matrimonium mixtum” akadálya alóli felmentés nélkül kerül sor a házasság megkötésére; ha a katolikus forma felmentésének hiányában a katolikus egyházzal nem egységben lévő lelkész előtt történik a vegyes házasság megkötése, ill. ha a házassági szertartás más felekezet rítusa szerint megismétlésre kerül.55 A „matrimonium mixtum” megítélésében az alapvető - kánonjogilag releváns - fordulatot a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) jelenti, amelynek ökumenikus döntései fényében fogalmazódik meg mind a Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei 1966. március 18-i instrukciója;56 valamint Boldog VI. Pál pápa (1963—1978) Matrimonia mixta kezdetű motu propriója, 1970. március 31-én.57 47Uo„ 249-251. 48 Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici, II. 194. 49 Uo. 194. 50 Pl. Doyle, V., The Pre-nuptial Promises in Mixed Marriages (Canon Law Studies 461), Washington D.C. 1968. 51 S.C.S. Officii (3 ian. 1871): Codicis iuris canonici fontes IV (ed. Gasparri, P.-Serédi, J.), 1013. 52 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici, 326. 53 Uo. 329. Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici, II. 196. 54 Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici II, 195. ss Sipos, I.-GAlos, L., A katolikus házasságjog rendszere, 256-257. 56 SC. PRO Doctrina Fidei, Instr. Matrimonii saaamentum (18 mart. 1966): AAS 58 (1966), 235-239. I, III, V, VI. 57 PAULUS VI, M.P. Matrimonia mixta (31 mart. 1970): AAS 62 (1970), 257-263. 1, 7, 9, 13, 14. Vő. MORALES, J., Mixed Marriages and the Second Vatican Ecumenical Council: A Comparative Study in Latin and Oriental Canon Law, 217
