Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem a kánonjogi források tükrében
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem... teijedt a vegyes házasságokra is.* 30 Érvénytelenségi akadálynak számítottak ebben az időben a kor. a vérrokonság, a sógorság, a lelki rokonság, a fogadalom, és a nagyobb kleriku- si rendek. Azonban ide volt sorolható még az impotencia, a bűntett és a valláskülönbség akadálya is.31 2. A TRENTÓI ZSINAT ÉS AZ EGYHÁZ LEGFŐBB HATÓSÁGÁNAK AZT KÖVETŐ RENDELKEZÉSEI Mint az közismert, a Trentói Zsinat (1545—1563) radikális változást hozott a katolikus házasságjogban, hiszen azon túl, hogy rögzítette a házasság szentségi jellegét (Sessio XXIV, Can. 1), 1563. november 11-én a Tametsi kezdetű dekrétummal kötelezővé tette a házasságkötési formát a megkötött kötelék érvényességéhez, mindazon házasságkötés esetében, ahol az egyik fél katolikus keresztény.32 Ennek alapján a kánoni formában megkötött házasságnak a helyi ordinárius vagy az illetékes plébános által megbízott pap vagy diakónus közreműködésével és két tanú jelenlétében kellett/kell történnie. Az illetékes egyházi szolgálattevő ennek alapján az egyház nevében jogosult a házasuló felek beleegyezésének kivételére. A házasság szentségi jellegéből fakadóan a zsinat nyomán megerősödött az egyházban, az egyházi bíróságok házassági ügyekben való illetékessége.33 Ezzel párhuzamosan azonban nem állt be lényegi változás a vegyes házasságok megítélésében, hanem továbbra is a korábban említett — főszabály szerint a Szentszéknek fenntartott — felmentési eljárás maradt hatályban, amelynek keretében a hangsúly átkerült aló és a 18. század között a nem keresztény katolikus fél részéről, a házasságot megelőzően tett „abiuratio heresis'-re, azaz a „hereticus” nézetek bizonyítható és dokumentálható formában történő elutasítására.34 super eo manifestis constiterit documentis. (...): Conciliorum oecumenicorum decreta, Bologna 1973.3 (továbbiakban: COD) 258. 30 Vő. Gudemet, J., II matrimonio in occidente, 200-202. 31 Olivares, E., Catalogos de impedimentos matrimoniales, su evolúción historica, in Archivo Teologico Granadino 61 (1998), 41-91. 32 Cone. Tridentinum, Sessio XXIV (11 nov. 1563), Canones super reformatione circa matrimonium, Caput I: Tametsi dubitandum non est, clandestina matrimonia, libero contrahentium consensu facta, rata et uera esse matrimonia, quamdiu ecclesia ea irrita non fecit, et proinde iure damnandi sint illi, ut eos sancta synodus anathemate damnat, qui ea uera ac rata esse negant quique falso affirmant, matrimonia, a filiis familias sine consensu parentum contracta, irrita esse, et parentes ea rata uel irrita facere posse: nihilominus sancta Dei ecclesia ex iustissimis causis illa semper detestata est atque prohibuit. Uerum cum sancta synodus animaduertat, prohibitiones illas propter hominum inobedientiam iam non prodesse, et grauia peccata perpendat, quae ex eisdem clandestinis coniugiis ortum habent, praesertim uero eorum, qui in statu damnationis permanent, dum, priore uxore, cum qua clam contraxerant, relicta, cum alia palam contrahunt et cum ea in perpetuo adulterio uiuunt; cui malo cum ab ecclesia, quae de occultis non iudicat, succurri non possit, nisi effacius aliquod remedium adhibeatur: idcirco sacri Lateranensis concilii, sub Innocentio III celebrati, uestigiis inhaerendo praecipit, ut in posterum, antequam matrimonium contrahatur, ter a proprio contrahentium parocho tribus continuis diebus festiuis in ecclesia inter missarum solemnia publice denuntietur, inter quos matrimonium sit contrahendum; quibus denuntiationibus factis, si nullum legitimum opponatur impedimentum, ad celebrationem matrimonii in facie ecclesiae procedatur, ubi parochus, uiro et muliere interrogatis, et eorum mutuo consensu intellecto, uel dicat: Ego uos in matrimonium coniungo, in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti, uel aliis utatur uerbis, iuxta receptum uniuscuiusque prouinciae ritum (...): COD 755-756. 33 Gaudemet, J., II matrimonio in occidente, 225—226; vő. Szuromi, Sz. A., An Outline of the Ecclesiastical Administration of Justice and Judicial Organization in the High Middle Ages, in Rivista intemazionale di diritto comune 22 (2011), 279-292, különösen 290-291. 34 Sipos, I.-GAlos, L., A katolikus házasságjog rendszere, Budapest 1960, 246-247. 214
