Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem a kánonjogi források tükrében
A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem... SZUROMI SZABOLCS ANZELM Ezek forrását jelentik az érett középkor katedrális iskolai oktatásában szerepet játszó legfontosabb gyűjteményeknek, azaz a Collectio Anselmi Lucensis-nek (1081-1083)15 és Chartres-i Ivó kánonjogi műve szövegcsaládjainak (vö. Decretum, Panormia, Tripartita) [1093-1095].16 Az említett fegyelmi anyag együttesen jelenik meg a Decretum Gratiani- ban (1140 körül),17 amely a C. 28 q. 1-ben foglalkozik részletesen a kérdéskörrel.18 Ezen szövegrészietek közül a legjelentősebb az 506-ban ülésező Agile-i Zsinat (Concilium Aga- tense) 67. kánonja, amely a C. 28 q. 1 c. 16-ban olvasható. Az idézett szakasz már nem pusztán a „hereticus’'-szal fennálló házassági tiltó akadályról beszél, hanem jelzi az akadály alóli felmentés kriténumát is, azaz a gyermekek katolikusnak történő nevelése kötelezettségét. Egyértelmű, hogy az 506-ból származó kánon lényegileg meghatározta az egyház későbbi ez irányú jogalkotását. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy az érvényes keresztségben részesedetteket a kánonjog az „egy Katolikus egyházhoz” tartozónak vallotta folyamatosan, amely kérdés az egyes korokban mindössze a jogilag-, a ténylegesen-, és később az egyházhoz tartozás mértéke alapján történő megkülönböztetés szintjén merült fel.19 Azt is kijelenthetjük a középkori kánonjogi értelmezések alapján, hogy a „matrimonium mixtum '-ot a mértékadó szerzők, az ún. „impedimenti absoluti” közé sorolták.20 Ezt támasztja alá a Bartholomeus Brixiensis21 által a Decretum Gratianihoz összeállított Glossa Ordinaria C. 28 q. 1 c. 16-hoz fűzött magyarázata (1240), de Guliel- mus Durantis22 híres Speculum iudiciale-ja is 1272-ből23 24, valamint a Summa Pisana24 (1338) első „matrimonium” címszava25, és Panorniitanusnak (Nicolaus de Tudeschi)26 a Liber Extra hoz írt Lectureíja (1430 körül).27 Az egyetemes zsinatok közül a 13. századi IV. La- terám Zsinatra (1215) szükséges feltétlenül utalnunk28, amely előírta az egyház előtti nyilvános házasságkötést, illetve a házasság megkötése előtti hirdetést (51. kán.), amely a szabadállapotról való megbizonyosodást szolgálta.29 Ez a kötelezettség természetesen ki15 SZUROMI, Sz. A., Anselm of Lucca as a Canonist (A textual-critical overview on the ‘Collectio Canonum Anselmi Lucensis’) [Adnotationes in Ius Canonicum], Frankfurt am Main 2006. 16 SZUROMI, Sz. A., From a reading book to a structuralized canonical collection - The Textual Development of the Ivonian Work (Aus Recht und Religion 14), Berlin 2010. 17 Landau, P., Gratian and the Decretum Gratiani, in The History of Medieval Canon Law in the Classical Period, 1140 - 1234 (ed. Hartmann, W.-Penmngton, K.) (History of Medieval Canon Law 6), Washington D.C. 2008, 22-54. Viejo-XimÉNEZ, J.M., Decreto de Graciano, in Diccionario General de Derecho Canonico II (dir. Ota- duy, J.-Viana, A.-Sedano, J.), Pamplona 2012, 954—972. 19 Corpus iuris canonici I (ed. Friedberg, A.), Lipsiae 1879 (repr. Graz 1955) 1079-1089. 19 SlPOS, L—GAlos, L., A katolikus házasságjog rendszere, Budapest 1960, 241. 20 Vö. Gaudemet, J., Π matrimonio in occidente (trad. Pistocchi, B.), Torino 1989 (repr. 1996), 146-147, 152-153. 21 Erdő, P., Storia della scienza del diritto canonico. Una introduzione, Roma 1999, 48-49. 22 Erdő, P., Storia deüa scienza del diritto canonico, 102, 124. 23 Speculum Iudiciale. Illustratum rt repurgatum a Giovanni Andrea et Baldo degli Ubaldi, Basel 1574 (repr. Aalen 1975). 24 Erdő, P., Storia della scienza del diritto canonico, 106, 132. 25 Bartholomeus de pysana ordinisfratrorum predicatorum, 1475, fol. 105ra-b. 26 ERDŐ, P., Storia della scienza del diritto canonico, 115. 27 Panormitanus de Tudeschis, Lectura super libros Decretalium Gregorii, Basel 1477; vö. Condorelli, Ο. (a cura di), Niccold Tedeschi (Abbas Panormitanus) e i suoi Commentaria in Decretales (I libri di Erice 25), Roma 2000. 29 SZUROMI, Sz. A., A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból, in Teológia 40 (2006), 85-95, különösen 90-91. 29 Cone. Lateranense IV (1215), Can. 51: (...) Quare specialem quorundam locorum consuetudinem ad alia generaliter prorogando, statuimus ut cum matrimonia fuerint contrahenda, in ecclesiis per presbyteros publice proponantur, competenti termino praefinito, ut infra illum qui voluerit et valuerit legitimum impedimentum opponat. Et ipsi presbyteri nihilominus investigent, utrum aliquod impedimentum obsistat. Cum autem probabilis apparuerit coniectura contra copulam contrahendam, contractus interdicatur expresse, donec quid fieri debeat 213
