Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig
ERDŐ PÉTER A hívők nyelvének Ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele cellaria szabályai közé ezt a normát először XI. Gergely vette fel.91 Kijelenti, hogy ez a regula nem csupán hasonlít az isteni joghoz, a természetjoghoz és a ins communéhoz, hanem rokonságot, sőt azonosságot mutat velük, vagy akár éppen ezekből került átvételre.92 Ennek alátámasztására bőséges érvrendszerre hivatkozik, többek között bibliai szabályokra, az egyetemes kánonjog előírásaira, köztük a IV. Lateráni Zsinat 9. konstitúciójá- ra is (X 1.31.14).93 A plébános kötelességeit felsorolva arra a következtetésre jut, hogy lehetetlen teljesíteni azokat, ha valaki nem érti és nem beszéli érthetően a hívők nyelvét. A megértésen túl azonban felfigyel egy másik szempontra is. Mindenki baráti érzéseket táplál azok iránt, akik a saját nyelvét beszélik és a saját hazájából származnak. Ez is levezethető a kánonjog forrásaiból és a Római Kúria gyakorlatából.94 Hozzáfűzi, hogy ez a regula megfelel a közös jognak (ins commune) is, vagyis nem kivételt jelent az általános szabály alól, és ezért mint kedvező rendelkezést tág értelemben kell magyarázni.9’ Ebből a tényből és a Rota Romana gyakorlatából arra következtet, hogy a szabály a bíborosokat is kötelezi, akikre a Kancellária szabályai általában nem vonatkoznak.96 Ugyanez a tág értelmezés kívánja, hogy a szabályt a Római Kúnán kívül is alkalmazzák, nevezetesen a plébániák püspöki intézkedéssel való betöltésekor is. Ezt erősíti meg a rotai joggyakorlat is a betegség miatt történő lemondás vonatkozásában. Itt pedig az analógia alkalmazható, mivel mindkét esetben a feladat ellátására való képtelenségről van szó.97 A hívők nyelvét nem ismerő jelöltnek nemcsak a kinevezése vagy a kinevezési utasítása érvénytelen a plébániára, amit a regula kifejezetten említ, hanem a választása vagy a bemutatása is, hiszen a regulát Gómez szennt — mint mondtuk — tág értelemben kell magyarázni.98 Sőt azokra is alkalmazni kell, akik egy plébániát commenda gyanánt kapnak, egyfelől mert a kor rotai joggyakorlata többségében ezt az elvet követi, másfelől mert - és ez tűnik a lényegesebb érvnek - a lelkek üdvössége azt kívánja, hogy a lelkipásztor „lássa juharnak arcát, látogassa a templomokat, gyóntasson, prédikáljon a népnek, és végezze mindazokat a dolgokat, amelyek a lelkipásztori gondozáshoz tartoznak”. Ezeknek a feladatoknak az ellátására pedig az is köteles, aki a plébániát megbízottként commendá- ban vezeti.99 91 Gómez, Commentaria Reg. De idiomate, praefatio: ed. (Romae) 1540, föl. 57v („meminisse oportet, istius regulae primum conditorem Gregorium undecimum fuisse, quod ex eo apparet, quia inter regulas praedecessorum Pontificum ista regula non reperitur”). 92 Uo. q. 1 n. 21: ed. (Romae) 1540, fol. 60r („concludendum est, regulam istam cum dictis iuribus, non solum similitudinem, sed quandam affinitatem et identitatem habere: quin potius conflatam, ac compositam ex eorum visceribus fuisse”). 93 Uo. q. 1 n. 2: ed. (Romae) 1540, fol. 58r. 94 Uo. q. 1 n. 4: ed. (Romae) 1540, fol. 58r („Et adeo hoc verum est, quod propter hanc rationem in litteris apos- tohcis expressio nationis requiritur, ut sic Papa unicuique provideat in patria ipsius: ubi melius originarius et cum maiore animi charitate inter notos eiusdem linguae ministrabit sacramenta, quam exterus, ut patet in c. quoniam, de offi. ordi. [X 1.31.14] et tradunt docto/res/ in c. si proponente, de rescrip. [X 1.3.42], Et est etiam de hoc edita regula cancellariae ordine xv.”). Uo. q. 1 n. 3: ed. (Romae) 1540, fol. 58r („sicut ex iure communi lata interpretatio fieri debet: quia favorabile, ut notat glo. in c. primo de rer. permuta, lib. vi. [VI 3.10.1] et ibi per Gemini, et in glos. iii. capitu. statutum, de preben. lib. vi. [VI 3.4.3]. Ita pari ratione interpretanda erit ista regula”). Vő. Ioannes Andreae, Glossa ordinaria ad VI 3.4.3 v. Numerandum: ed. Sextus Decretalium..., Venetus 1567, 234. 96 Gómez, Commentaria Reg. De idiomate, q. 3. nn. 5—6. 8: ed. (Romae) 1540, fol. 61v. 97 Uo. q. 6: ed. (Romae) 1540, fol. 63r. 98 Uo. q. 4 nn. 1-2: ed. (Romae) 1540, fol. 62r. 99 Uo. q 5 nn. 3-4: ed. (Romae) 1540, fol. 62v. 154
