Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Vincze Krisztián: Miért van a rossz, ha van Isten? - A teodiceai válaszstratégiák apóriáiból Krisztus felé tekintve
VINCZE KRISZTIÁN Miért van a rossz, ha van Isten? hetetlenséget is, akkor a legfeltűnőbb mértékben térnek el a Biblia Istenétől. A Bibliában Knsztus önként vállalja a szenvedést, önként hal meg a kereszten, de ez nem azt jelenti, hogy Isten a világgal szemben gyengén, tehetetlenül állna, s így abba ne tudna beavatkozni. A Bibliában Isten soha sem mutatkozik tehetetlennek!26 Voltaire Ccmdide-ja nevetségessé tette Leibmz elképzelését, Kant úgy vélte, eleve sikertelenségre vannak ítélve a filozófiai próbálkozások a teodiceában.27 Regina Am- micht-Qumn könyvében28 azt a radikális kijelentést teszi meg, mely szerint a teodicea klasszikus formáit teljesen tel kellene adni, mert a világban tapasztalható mérhetetlen sok szenvedéssel szemben azok már nem tekinthetőek autentikusnak. A régi standardizált válaszok szennte ugyanis csak látszatdiszkussziók, s akik nem voltak jelen a konkrét szenvedések idején, csak azok mernek spekulatív szenvedést illető magyarázatokba bele bocsátkozni. Norbert Reck úgy véli, hogy a teodicea mint a szenvedés körül forgó gondolatvilág mára teljesen zátonyra futott.29 Johann Baptist Metz idevágó véleménye az, hogy ma minden autentikusságra törekvő teológiának feladata, hogy olyan kiindulópontot válasszon magának, amely a szenvedéseket, katasztrófákat nem hagyja figyelmen kívül, s ezért nem szabad engednünk, hogy „az Istenről való beszédünk helyzetfüggetlen” (.situationsfreie Rede) legyen.30 E megemlített szerzők mind arra utalnak, hogy a ma teodi- ceájában ne a spekulatív eljárásmódok, ne az absztrakt fogalmak mentén zajló válasz- kísérletek legyenek dominánsak, hanem az emben szenvedések súlyos terheivel empatikusán számot vető magatartásmód. Ugyanakkor Karl Lehmann szerint az Istenről való beszédünkben ügyeim kellene arra is, hogy mennyire merítünk kifej ezni valónkhoz kifejezetten a Bibliából és mennyire vesszük igénybe a platóni és arisztotelészi filozófia által megállapított Istent illető predikátumokat.31 Az autentikus teodicea nehézsége tehát abból is adódik, hogy mennyire sikerül összeegyeztetni a Biblia istenképét az antik filozófiai örökségben meghatározott istenpredikátumokkal. Ha a teodiceában a szenvedést illető absztrakt elgondolásokban Isten esetleg távolinak, idegennek, részvétlennek, csak semleges szemlélőnek tűnik, akkor annak oka nagyon sokszor a túlhangsúlyozott görög filozófia Istenre vonatkozó gondolati öröksége. 26 Isten mindenhatóságának nem mond ellent Krisztus szenvedése, kereszthalála sem. Isten mindenhatósága ugyanis nem azt jelenti, hogy Istent mindent megtenne abban az értelemben, hogy a világba önkényesen avatkozik bele, s emberhez hasonlóan „kénye kedve szerint” függeszti fel pl. a természet mechanizmusait. Isten mindenhatósága nem egyenlő sem a mindig beavatkozással, sem a „mindenhatékonysággal”! 27 Vö. Kant, I., Über das Misslingen aller philosophischen Versuche in der Theodizee. 28 Vö. Ammicht-Quinn, R., Von Lissabon bis Ausschwitz: zum Paradigmenwechsel in der Theodizeefrage, Freiburg im Breisgau 1992. 29 Vö. Reck, N., Im Angesicht der Zeugen: Eine Theologie nach Ausschwitz, Mainz 1998. 30 Metz, J. B., Theologie als Theodizee, in (Hrsg) Oelmüller, W., Theodizee- Gott vor Gericht? München 1990, 103-118, 103. 31 „Man müsste jeden Titel und jedes Attribut aufseinen Ursprung und seine Wandlungen hin durchforschen.” Lehmann, K., Kirchliche Dogmatik und biblisches Gottesbild, in Die Frage nach Gott (Hrsg. Ratzinger, J.), Freiburg 1973, 116-140. ÓG1A 201-5/1-2 120
