Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Biemer, Günter: Newman hagyományteológiájának "alanyi" szempontjáról
Newman hagyományteológiájának „alanyi" szempontjáról GÜNTER BIEMER nyilatkoztatásban feltáruló, isteni misztériumról szóló egyéni gondolkodás személyes szintje, és az egész Egyház evangéliumi igazság befogadására és megértésére irányuló kollektív szintje között talál. A magyarázatok más tudományágakban is fejlődnek. Amint azt Newman példaként hozza, „a filozófia, a fizika, az etika, a politika is ismeri a bennfoglalt ismeret és az explicit kibontás dinamizmusát. Vajon nem elég szilárdak és kontú- rosak a keresztény élet titkos magvát képező eszmék ahhoz, hogy elegendő legyen a puszta tudományos vizsgálatukra hivatkozni?”59 Az emberi értelem azon eszmélődésére gondolunk, amely a megváltás szavaira és eseményeire irányul: „Az egyik tanításelemből szükségszerűen következik egy másik, amely utóbbiból egy harmadik [...], és ezen szembenálló elemek kombinációjából az eredeti gondolat egy fejlettebb változata saijad, amely folyamat sohasem eredményezhet végleges tökélyt. Ennek a fejlődési folyamatnak idővel egy tétellista, vagy méginkább egy tanbeli kijelentésegyüttes az eredménye, amelyben az értelem korábbi sejtései később egységes rendszerré és hitvallássá állnak össze.”60 Newman ezek után így összegez: „Az igazán lényeges abból, amit a Szentírás közvetít számunkra: a katolikus gondolat (Catholic Idea) lényegi szikrája, amelyben minden olyan benne foglaltatik, ami később a fejlődés során még kibontakozhat”.61 Newman hangsúlyozza ennek a gondolatszikrának az egységét, amelyet a rendszer különböző ágai bontanak ki. Maga lenne az eltévelyedés „a hitvallás egyik vagy másik részleténél leragadni, ahelyett, hogy ezen gondolat kerek egészére tekintenénk, amelynek középpontját a részletek együttesen közvetítik”.62 Csak ebből a megközelítésből érthetjük meg, hogy egy eltévelyedő keresztény miképpen vétheti el az üzenet megértését, az élő igazságot, amely csak úgy ragadható meg, ha azt ténylegesen befogadjuk az életünkbe: „A hiteles tejlődés a belső megértés útján halad; ahogy ez jellemző is az egyházra az új dogmatikus definíciók kiérlelése során.”63 Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, ahogy — az evangélium szerint — Mária mindent megőrzött szívében, ahol idővel a történtek mélyebb megértésére jutott el. Az An Essay on the Development of Christian Doctrine (Tanulmány a keresztény tanítás fejlődéséről) című írásában Newman azt a kérdést tárgyalja, hogy a római katolikus egyház Krisztus egyetlen igaz egyháza, amely azonos a kezdetek századokon keresztül ránk hagyományozódó egyházával, amely teljes apostoli tekintélyével máig fennáll. Manning a következő kérdéssel fordult Newmanhez a St. Mary’s-ben betöltött hivataláról történt lemondásához kapcsolódóan: „Jól érzékelem, hogy az utóbbi tíz évben ön Jónás módjára — bátorkodom így fogalmazni —, Isten jóvoltából türelmetlen lenne, és egyre több kérdést tenne fel, egyre tettre készebben? [...] Egészen bizonyos, ha valaki összehasonlítja a mai anglikán egyházat azzal, amilyen az tíz évvel ezelőtt volt, becsületesen nem állíthatja, hogy az elidegenedett a katolikus elvektől.”64 59 Oxford University Sermons, 327 f. 60 Ibid. 329. 61 Ibid. 336. Kiemelés a szerzőtől. 62 Ibid. 337. 63 Ibid. 337. 64 Correspondence of John Henry Newman with John Keble and Others, 274. 9
