Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Perendy László: A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában
PERENDY LÁSZLÓ A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában Az elmúlt hónapokban ismét aggasztó híreket lehetett haliam a közel-keleti keresztény- üldözés újabb és egyre drasztikusabb formáiról. A napi sajtóban is sok szó esik azokról a keresztényekről, akik az egyház legelső évtizedeitől kezdve élnek a jelenlegi Szíria és Irak területén, és most százezrével kénytelenek menekülni. Bizonyára nem érdektelen megismerkedni történelmük kezdeteivel, és azzal a sajátságos — a görög-latin kultúrkör- tői jelentősen különböző — vallási, irodalmi és filozófiai környezettel, amelyből ezek a keresztény közösségek kisarjadtak. Az ókon Szíria területén igen nagy hatású és egy- értelműén megbecsült volt Antiokhiai Theophilosz, Szent Efrém és Aphrahat életműve, ugyanakkor már az ókorban nagy vitákat váltott ki Tatianosz tevékenysége. Munkássá- gának és hatásának néhány területét mindenképpen érdemes közelebbről megvizsgálni, ha meg akarjuk érteni az ott élő keresztények vallási életének legalább néhány fontos vo- nását. Tatianosz pogány szülőktől született 120 tájékán, az Eufrátesztől keletre. Retorikai képzésben részesült és sokat utazott. Számos szír kortársához hasonlóan ő is Rómába ment, ahol Jusztinosz tanítványa lett. Mesteréhez hasonlóan az ő kereszténnyé válásához is jelentős indíttatás jelentett a próféták könyveinek olvasása. Akárcsak tanítója, ő is azt állította, hogy az ő könyveikben lelt rá a régóta keresett igazságra. Később tanította Rho- dónt és talán Alexandriai Kelement is. Irenaeus-hoz hasonlóan ő is felvette a harcot Mar- kionnal és követőivel. Epiphaniosz azonban azt állítja, hogy már 150 környékén szaki- tott a római egyházzal. Valószínűbb azonban, hogy csak 172 körül távozott Rómából. Az biztos, hogy szülőföldjére visszatérve iskolát alapított. Figyelmeztető beszéd a görögök- köz (TATIANOY ΠΡΟΣ ΕΛΛΗΝΑΣ; latinul: Oratio ad Graecos) részben talán már Rómá- ban elkészült. Másik híres munkáját, a Diatesszaron címet viselő evangéliumharmóniát szíriai iskolája számára írta. Irenaeus, Euszebiosz, Epiphaniosz és Jeromos szerint az enk- ratiták szektájának volt alapítója, akik bor helyett csak vizet használtak az eukarisztiához. Életének utolsó éveiről nem tudunk semmit.1 1 Vö. Whittaker, M., Tatían, Oratio ad Graecos and Fragments, Oxford 1982, ix—xv. Életével kapcsolatban lásd. még: Bardy, G., Tátién, in Dictionnaire de théologie catholique 15/1, Paris 1946, cc. 59—66; Barnard, L. W., The Heresy of Tatían - Once Again, in Journal of Ecclesiastical History 19 (1968), 1—10; UŐ, Apologie. I. Alte Kirche, in Theologische Realenzyklopädie 3, Berlin - New York 1978, 371-411; BAUMSTARK, A., Geschichte der syrischen Lite- ratur, Bonn 1922; Casamassa, A., Gli apologisti greci, Roma 1944; Clarke, G. W., The Date of the Oration ofTatian, in Harvard Theological Review 60 (1967) 123—126; Elze, M., Tatian und seine Theologie, Göttingen 1960; Grant, R. M., The Date ofTatian’s Oration, in Harvard Theological Review 46 (1953), 99—101; UÖ, The Heresy ofTatian, in Journal of Theological Studies N. S. 5 (1954) 62—68; UŐ, The Chronology of the Greek Apologists, in Vigiliae Chris162
