Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Perendy László: A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában
PERENDY LÁSZLÓ A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában Tatianosz több olyan művet írt, amelyek teológiai vonatkozásúak, de közülük csak a Figyelmeztető beszéd maradt fenn teljes egészében. Evangélium-harmóniáját szülőföld- jén még az V. században is használták liturgikus célra. Fennmaradtak töredékek továbbá az Állatokról és A Megváltó szerinti tökéletességről című műveiből. Tervezett egy művet, amelynek címe ez lett volna: Azokhoz, akik Istenről szóló gondolatokat terjesztenek elő. Nem tudjuk, hogy ezt valóban megírta-e. Tanítványa, Rhodón számol be arról, hogy írt egy könyvet Problémák címmel, amely a Szentirás nehezen érthető helyeinek értelmezésével foglalkozott. Fenn nem maradt műveinek áttekintése mindenesetre arról tanúskodik, hogy érdeklődési köre tágas volt: exegetikai és doktnnáhs kérdéseket, sőt még termé- szettudományos témákat is felölelt. Látszik, hogy számos, igen különböző tudomány- területen kívánt tekintélyes szerzőként megjelenni.2 A Figyelmeztető beszédet először Johannes Frisius publikálta, mégpedig Zürichben, 1546-ban. Olyan kéziratot használt, amely később elveszett. Ez az editio princeps latin for- dítást is tartalmazott. A jegyzeteket Conrad Gesner írta. Később William Worth is pub- likált egy görög szövegverziót, latin fordítással és jegyzetekkel. O azonban nem csak a zürichi szöveget használta, hanem a Parisinus 174 nevű kódexet is, továbbá két másik kéziratot, amelyek azonban gyengébb minőségűek voltak. 1742-ben Don Maran publi- káka, 1851-ben pedig Johannes K. T. von Otto. Adolf von Harnack vetette fel, hogy az először kiadott szövegváltozat az Arethasz-kódex (Parisinus 451) része volt, amelyet 914- ben írtak. Otto von Gebhardt munkája nyomán manapság általánosan elfogadott, hogy a Figyelmeztető beszéd az Arethasz-kódex 30—34. koncában volt. Eduard Schwartz 1888- ban publikált egy tanulmányt a kéziratokról. Az ő általa megállapított szövegben 1914- ben Edgar Johnson Goodspeed csak kisebb változtatásokat eszközölt. Schwartz lapszá- mozását Molly Whittaker is követte az 1982-es kiadásban, amelyre mi is hivatkozunk.3 tianae 9 (1955), 25-33; UŐ, Greek Apologists of the Second Century, Philadelphia 1988; Le Boulluec, A., La notion d’hérésie dans la littérature grecque Ile-IIIe siecles (Etudes Augustiniennes), Paris 1985; Leone, L., Due dati della vita di Taziano, in Orientálta Christiana Periodica 27 (1961), 27-37; Pellegrino, M., Gli apologetigreci del IIsecolo, Ro- ma 1947; PONSCHAB, B., Tatians’ Rede an die Griechen, Metten 1894/95; PuECH, A., Recherches sur le Discours aux grecs de Tátién, Paris 1903; Solignac, A., Tátién, in Dictionnaire de spiritualité 15, Paris 1991, cc. 52—57. 2 Például a következő művek foglalkoznak a Tatianosztól fennmaradt töredékekkel, vagy teljesen elveszett írásai- vak Altaner, B. - Stuiber, A., Patrologie. Leben, Schriften und Lehre der Kirchenväter, Freiburg—Basel-Wien 1980’; Baumstark, A., Geschichte der syrischen Literatur, Bonn 1922; Casamassa, A., Gli apologisti greci, Roma 1944; Harris, J. R., Tatian, Perfection according to the Saviour, in Bulletin of the John Rylarids Library 8 (1924), 15-51; Hill, J. H., 77!e Earliest Life of Christ ever Compiled from the Four Gospels Being the Diatessaron 0J Tatian, Edinburgh 1910; PLOOIJ, D., Eine enkratitische Glosse im Diatessaron, in Zeitschrift fur die neutestamentliche Wissen- schaft 22 (1923), 1-16; Solignac, A., art. Tátién, in Dictionnaire de spiritualité 15, Paris, 1991, cc. 52-57. A Diatesszaronról lásd még Petersen, W. L., Tatian’s Diatessaron. Its creation, dissemination, significance, and history in scholarship (Supplements to Vigiliae Christianae 25), Leiden-New York-Köln 1994. 3 Whittaker, M., Tatian, Oratio ad Graecos, Oxford 1982, xx-xxii. A szöveggel és a szöveghagyományozással kapcsolatos problémákat többek között a következő művek tárgyalják: BOLGIANI, F., Taziano, Oratio ad Graecos, cap. 30,1, in Kyriakon. Festschrift Johannes Quasten 1, Münster 1970, 226-235; Cataudella, Q., Note d'interpretazione sopra il teste di Taziano, in Didaskaleion 8/3 (1929), 197-202; Clarke, G. W., The Date of the Oration of Tatian, in Harvard Theological Review 60 (1967), 123-126; Elze, M., Tatian und seine Theologie, Göttingen 1960; FASCHER, E., Tatianus, in Paulys Real-encyclopädie 4/2, Stuttgart 1932, cc. 2468-2471; Goodspeed, E. J., Die ältesten Apologeten, Göttingen 1914; Grant, R. M., The Date of Tatian’s Oration, in Harvard Theological Review 46 (1953), 99—101; Marcovich, M., Tatiani Oratio Ad Graecos (Patristische Texte und Studien 43), Berlin-New York 1995; Otto, J. K. T. von, Tatiani Oratio ad Graecos, Je- na 1851; Pellegrino, M., Gli apologeti greet del II secolo, Roma 1947; Ponschab, B., Tatians’ Rede an die Grie- chen, Metten 1894/95; PUECH, A., Recherches sur le Discours aux grecs de Tátién, Paris 1903; SCHWARTZ, E., Tatia- m oratio ad Graecos, Leipzig 1888; WHITTAKER, M., Some Textual Points in Tatian’s Oratio ad Graecos, in Studia Patristica 7 (=TU 92), Berlin 1966, 348-351. 163
