Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Perendy László: A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában
A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában PERENDY LÁSZLÓ A testi lét értékével kapcsolatos vizsgálódásaink szempontjából fontos, hogy általá- nos képet nyeljünk arról, mit tanított Tatianosz a teremtés egészéről. Teremtéstannal el- sősorban a 4—7. fejezetekben foglalkozik részletesen. Ebben az összefüggésben Istenről is ad tanítást. Más létezőktől eltérően neki nincs időbeli kezdete, sőt ellenkezőleg, ő a min- denség forrása. O lélek, de nem azonos azzal az alacsonyabb rendű lélekkel, amely átjár- ja az anyagot. Isten a teremtője a bennünk levő formáknak is. A teremtésen keresztül megismerhető. Imádás egyedül nekijár ki; a teremtett világot nem szabad imádni. A Lo- gosz Istenből lépett elő, és megformálta az anyagot. Az anyag maga sem kezdet nélküli. Ami a szellemi létezők világát illeti, Tatianosz leszögezi, hogy az angyalokat is Isten te- remtette, néhányan azonban közülük fellázadtak ellene. Az ő lázadásukat emberek is kö- vették, akiknek szintén van szabad akaratuk. A 12. fejezetben ismét tárgyalja a két szellemről szóló tanítást. Az első emberek mindkettőnek birtokában voltak, ezért egyszerre voltak anyagiak és anyag felettiek. Hang- súlyozza, hogy az egész világ abból az anyagból jött létre, amelyet Isten bocsátott ki, de még nem rendelkezett formával. Isten később formálta meg, és ez az elrendezés tette széppé. Még az egek is anyagból állnak. A démonok is, de az ő szellemük az anyag szel- lerne. A 15. és 16. fejezetben közli, hogy a démonok képtelenek a megtérésre, mert ők az anyag kisugárzásai és az anyag akadályozza a szellem tevékenységeit. A démonok elpusz- títanák a teremtést, ha tudnák. Aki le akaqa győzni őket, az anyagot kell elutasítania. A 19. fejezetben elhangzó érdekes kijelentése, hogy a világ önmagában a teremtett világra jellemző szépséggel rendelkezik, de a benne zajló élet zsibvásárhoz hasonlítható. A következő fejezetekben a pogány praktikákat támadja, köztük az anyagi elemek imá- datát, amelyben számtalan ellentmondást mutat ki. A mű legutolsó mondatában is ki- emeli a teremtett világ és Isten közötti alapvető különbséget.4 5 Tatianosznak a teremtésről szóló tanítása a XIX. végétől egészen a XX. század kö- zepéig szélsőséges nézetek megfogalmazásához vezetett. Ennek oka leginkább az volt, hogy a kutatók felületes ismeretekkel rendelkeztek arról a korról és kultúráról, amely- ben Tatianosz élt. Mesterét, Jusztinoszt gyakran vádolták dualizmussal, őt magát pedig azzal, hogy az anyagvilágnak Istenből való emanációját vallja, vagy pedig panteista. Vé- delmezői között találjuk Albin van Hoonackert, aki elveti azt a nézetet, hogy Tatianosz szerint az anyag az isteni szubsztanciából emanálódott volna.’ Sőt, a kontextust figye- lembe véve sem beszélhetünk emanációról.6 Tatianosz isten- és logosztanáról szóló művében Carl Willibald Steuer leírja Isten teremtő aktivitását, majd kiemeli, hogy Tatianosz sehol sem beszél semmiből való te- remtésről.7 Steuer úgy véli, hogy Tatianosz szerint az anyag szemben áll Istennel, mert az anyag lelke sokkal alacsonyabb rendű, mint Isten lelke. Ez a felfogás befolyásolja Tatia- nősz antropológiáját is. Tatianosz teremtéstanát ismertető fejezetének végén Steuer megállapítja, hogy Tatianosz ebben a tekintetben is meglehetősen konfúzus, és nem vilá- gosan megfogalmazott eszméket igyekszik kifejteni.8 A Logosz tevékenységéről szóló fe- jezetben Steuer úgy látja, hogy Tatianosz szerint a Logosznak alá van vetve a világ, ő maga 4 Vö. Whittaker, M., Tatian: Oratio ad Graecos, Oxford 1982, xviii—xx. 5 HOONACKER, A. van, De rerum creatione ex nihilo, Lovanii 1886, 154. 6Uo. 155. 7 STEUER, C. W., Die Gottes- und Logoslehre des Tatian mit ihren Berührungen in der griechischen Philosophie, Jena 1892, 10-11. 8Uo. 15-18. H4/3 164
