Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Frankó Tamás: A szent tudományok oktatására és kutatására szolgáló intézménytípusok, valamint az azokat szabályozó hatályos kánoni formák fejlődése
FRANKÓ TAMÁS: A szent tudományok oktatására és kutatására szolgáló intézménytípusok, valamint az azokat szabályozó hatályos kánoni formák fejlődése (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Umversitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae IV/8), Szent István Társulat, Budapest 2013 248 oldal KÖNYVSZEMLE A szenttudományok (vö. keresztény filozófia, szentírástudomány, fundamentális teoló- gia, dogmatika, morálteológia, lelkipásztorkodástan, kánonjog, liturgika, egyháztörténe- lem) oktatása és kutatása a Katolikus Egyház fenntartásában — vagy nemzetközi szerződés alapján, annak irányításával — történik. Az egész világon egységes elvek alapján szabályo- zott rendszer a papképzés intézményesülésétől, majd az első egyetemek létrejöttétől kezdve került részletes kidolgozásra, alapelveinek, tartalmának és módszerének meg- határozására, a legutóbbi időszakban pedig nemzetközi minőségbiztosításának jelentős megerősítésére. Ismert, hogy V. Szixtusz pápa (1585—1590) 1588-ban hozta létre a Congregatio pro universitate studii romani-t, a Pápai Állam felsőoktatási rendszerének felügyeletére. XII. Leó pápa (1823-1829) 1824-ben pedig alapvetően megreformálva ezt a dikasztériumot, át- nevezte azt Congregatio studiomm-ra, jóval szélesebb ellenőrzési jogokat adva számára, amelyek magukban foglalják a pápa által is elismert diploma kiáhítási joggal rendelkező egyetemek működésének teljes felügyeletét. Ezt bővítette tovább, a papképzés ellenőr- zését is az addigiakhoz rendelve, XV. Benedek pápa (1914—1922) 1915. november 4-én, amely kompetencia egészen 2013-ig fennállt. Jelenleg a Nevelésügyi Kongregáció (Congregatio de Studiorum Institutis) teljes felügyeleti joghatósággal rendelkezik a katolikus egyetemek és katolikus egyházi fakultások felett. Magát a Katolikus Egyház felsőoktatási intézményeire vonatkozó törvényt XI. Plusz pápa (1922-1939) újította meg 1931-ben, amelyet a VI. Pál pápa (1963—1978) által kihirdetett módosításokat követően váltott fel a hatályos Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli konstitúció, 1990. augusztus 15-én. Frankó Tamás először összegzi magyar nyelven az egyházi felsőoktatás teljes rend- szerét. Külön értéke a most közreadott műnek - amely eredetileg doktori disszertáció- ként került megvédésre a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen —, hogy nemcsak a vo- natkozó és régebbi kánoni normarendszert veti össze a hatályos — a jogszabályi hierarchia különböző szintjein elhelyezkedő — előírásokkal, hanem önálló fejezetet szentel a pap- képzés területének (82-139). Részletesen elemzi a Magyarországon működő vallási tu- dományok felsőfokú intézeteinek tevékenységét rendező egyetemes és részleges jogsza- bályokat, egészen az egyes intézmények saját belső szabályzatainak szintjéig (142—161). Bemutatja az egyházi felsőoktatási intézményrendszer egyediségei közé tartozó affiliáció (162-180), aggregáció (181-189) és inkorporáció fogalmát (190-195); azok jelentőségét az intézményközi együttműködésekben és a kiállítható diplomák szintjében. Végezetül kitér a bolognai-rendszer bevezetésének az értékelésére (196—212). A Szerző hangsúlyt helyez a licencia és doktori képzés vizsgálatára is, valamint ismerteti a magyarországi ha- tályos állami jogszabályokkal összeegyeztetett és a szentszéki előírásoknak maradéktala- nul megfelelő, doktori iskolába rendezett tudományos képzés pontos előírásait, a Páz- mány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájának szabályzata, képzési terve és minőségbiztosítási terve alapján. A kötet végén angol nyelvű összefoglalót (225- 232) és részletes nemzetközi bibliográfiát olvashatunk (233—248). 85
