Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása és kánonjogi forrásai
A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása... SZUROMI SZABOLCS ANZELM arra, hogy a szent olajok megszentelését bármikor elvégezze. Ennek rendes körűimé- nyék közötti alapesete természetesen a húsvét előtti olajszentelés, melyet követően a püspöknek gondoskodnia kell arról, hogy a diakónusok és szubdiakónusok révén a szent olajok az egész egyházmegye területére eljussanak. A kánon befejező mondata a püspök- nek tartja fenn a jogot a szent olajok használatára és csak távollétében hatalmazza fel a presbitert annak kiszolgáltatására. A szövegkörnyezet alapján azonban az is egyértelmű, hogy a zsinati kánon itt alapvetően a keresztség esetében végzett megkenésről beszél. Is- mert, hogy7 a korai századokban a keresztség kiszolgálta tójának a megnevezésénél a for- rások, majd ezeknek nyomán a középkori kánjogi gyűjteményekbe bekerült fegyelmi részletek, a püspököt jelölik meg a kiszolgáltatóként.* 31 Ha mindezek után IX. Gergely (1227—1241) dekretális gyűjteményére, azaz a Liber Extra-ra fordítjuk a figyelmünket, láthatjuk, hogy a III. Sándor pápától (1159-1181) 1172-1173-ból származó32 X 5.40.14 lefekteti a későbbiekben definícióvá váló meghatározást a szentkenet kiszolgáltatására, amelyre minden pap, de csakis felszentelt pap képes. A szöveg érdekessége, hogy a kiala- kult egyházi hagyományra hivatkozva a kenet ünnepélyes kiszolgáltatásának dátumát is megjelöli, amely a Szt. Máté apostol ünnepének vigíliája vagy ünnepnapja.33 A szent ke- netre vonatkozó egyházi álláspont összegzésében a legmeghatározóbb egyházfegyelmi állásfoglalást a II. Lyoni Zsinat (1274) jelenti, amely kifejezetten felveszi azt a többi szentség közé.34 AquinÓI Szt. Tamás (1225—1274)35, aki közvetlenül a II. Lyoni Zsinat előtt hunyt el, a Summa contra Gentiles-ben a szent kenet hatásaként a léleknek a bűn ál- tál okozott sérüléseiből történő teljes gyógyulását és a kereszténynek Isten dicsőségébe történő belépésre való felkészülését húzza alá.36 A regionális zsinatok között külön ki kell emelnünk a II. Lyoni Zsinat befolyása alatt álló 1279. évi Budai Zsinatot, melynek 21. kánonja tartalmazza a szent olaj megáldására vonatkozó előírást.37 Ezen kívül, a 12—13. századi provinciális zsinatok közül az 1119. évi Toulouse-1 Zsinatra (Can. 9)38, az 1163. presbitero prius episcopo in baptisterium introire, séd cum episcopo, nisi forte aut absens fuerit, aut egrotus. Friedberg I. 1399. 31 SzuROMl, Sz.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Ca- tholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Budapest 2003. 7; vő. SzuROMl, Sz.A., A keresztség kiszolgáltatására vonatkozó kánoni előírások egyházjogtörténeti változásai és alkalmazhatóságuk az új evangeliz áriában, in Kánonjog 16 (2014) [megjelenés alatt]. 32JL 12184 (8191). 33 X 5. 40. 14: Friedberg II. 915. 34 Denzinger, H. - Bannwart, C. (ed.), Enchiridion Symbolorum. Definitionum et declarationum de rebusfidei et mo- rum, Friburgi Brisgoviae 1928.1 203 (n. 465 [388]): Tenet etiam et docet eadem sancta Romana Ecclesia, sep- tern esse ecclesiastica sacramenta, unum scilicet baptisma, de quo dictum supra; aliud est sacramentum confir- mationis, quod per manuum impositionem episcopi conferunt, chrismando renatos; aliud est poenitentia, aliud Eucharistia, aliud sacramentum ordinis, aliud est matrimonium, aliud extrema unctio, quae secundum doctri- nam beati Iacobi infirmantibus adhibetur. 35 ROUILLARD, Ph., The Anointing of the Sick in the West, in CHUPUNGCO, A.J. (ed.), Handbook for Liturgical Studies, IV. 171-190, különösen 176. 36 Liber de Verdate Catholicae Fidei contra errores Infidelium seu Summa contra Gentiles, III. Taurini-Romae 1961. Lib. IV, Cap. 73. 37 PÉTERFFY, C., Sacra concilia ecclesiae Romano-Catholicae in Regno Hungáriáé celebrata ab anno Christi MXVI. usque ad annum MDCCXV, Posonii 1741. I. 111. 38 Sacrorum conciliorum nova et amplissima collectio, ed. I.D. Mansi, I-XXXI, Florentinae-Venetiis 1757-1798, új ki- adás, folytatással: L. Petit — J.M. Martin, I—LX, Paris-Leipzig-Arnheim 1899—1927 (továbbiakban: Mansi) XXI. 227. 66
