Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása és kánonjogi forrásai
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyetem kikristályosodása... újabb szakirodalomban - ld. pl. Felix M. Cappello21 vagy Jean Gaudemet műve22 - tévesen I. Ince pápának [401417—׳] tulajdonítva szerepel. Ez az a részlet, amelyre leg- többször hivatkoznak a későbbi forrásszövegek is, beleértve az 1917. évi Codex iuris cano- nici-1 is.23 Hozzá kell tennünk, hogy ez a kánon már Gratianus mester munkája előtt is kiemelkedő jelentőséggel rendelkezett24, amelyet kellőképpen alátámaszt annak Beda Venerabihs általi használata, a 868. évi Wonnsi Zsinat 72. kánonjának szövege25, külö- nősen pedig Chartres-1 Szt. Ivó kánongyűjteményének (1093 és 1095 között) Decretum és Tripartita szövegcsaládja (vö. ID 2. 75; Tr 1.38.5). Szükséges utalnunk a C. 26 q. 7 c. 1-re26, amely már szintén megtalálható jelentős 11. századi joggyűjteményekben, neve- zetesen Burchard Decretum-íban (BW 18.14)27, ill. Ivo szövegcsaládjaiban (ID 15. 36; Tr 3. 28 [29] 7). Ez a kánon nem pusztán a halálveszély körülményei között lehetséges közbenjáró cselekedetek leírását és hatását tartalmazza, hanem kifejezett módon kitér a szent kenet kiszolgáltatásának a formájára, ami magában foglalja a pap által a bűnök meg- bocsátása céljából végzett kézfeltételt, a meghatározott imádság elvégzését és a feloldozás megadását, valamint a szent olajjal történő megkenést. Ehhez hasonlóan érdemes kitérni a Fabianus pápának tulajdonított (236-250)28 D. 3 c. 18 de cons.-ra29, amely általánosság- ban rendelkezik a szent olajok — azaz nem pusztán a szent kenet — püspök általi megszen- teléséről. Erre főszabály szerint évente egyszer kerül sor. A szöveg kihangsúlyozza, hogy az olajszentelésre az apostolok és utódaik nyertek felhatalmazást. Ezt egészíti ki az I. To- ledói Zsinat 20. kánonját idéző D. 4 c. 124 de cons.30, amely rögzíti a püspök jogkörét 21 Cappello, F.M., Tractatus canonico — morális de sacramentis, III: De extrema unctione, Taurini-Romae 1949. 8—9. 22 Gaudemet, J., Église et cité. Histoire du droit canoníque, Paris 1994. 265. 23 D. 95 c. 3: Illud superfluum uidemus adiectum, ut de episcopo ambigatur, quod presbiteris licere non dubium est. Nam idcirco de presbiteris dictum est, quia episcopi occupationibus aliis inpediti ad omnes languidos ire non possunt. Ceterum si episcopus aut potest, aut dignum ducit aliquem a se uisitandum, et benedicere, et tan- gere crismate sine cunctatione potest, cuius est ipsum crisma conficere. Non penitentibus istud fundi non po- test, quia genus est sacramenti. Nam quibus reliqua sacramenta negantur, quomodo unum genus putatur posse concedi? His igitur, fráter karissime, omnibus, que tua dilectio uoluit a nobis exponi, prout potuimus responde- re curauimus. Friedberg I. 332. 24 Browe, P., Die letzte Oelung in der abendländischen Kirche des Mittelalters, in Zeitschrift für katholische Theologie 55 (1931) 515—561, különösen 527. 25 Mansi XV. 881-882. 26 C. 26 q. 7 c. 1: Ab infirmis in periculo mortis positis púra est confessio peccatorum mquirenda, non tarnen illis inponenda est quantitas penitenciae, sed innotescenda, et cum amicorum orationibus et elemosinarum studiis pondus penitenciae subleuandum, si forte migrauerint, ne obligati et conmunione et consortio ueniae fiant alieni. A quo periculo si diuinitus ereptus conualuerit, penitenciae modum a sacerdote sibi inpositum diligenter ob- seruet, et ideo secundum auctoritatem canonicam, ne illis ianua pietatis clausa uideatur, orationibus et consola- tionibus ecclesiasticis, sacra unctione olei inuncti, secundum statuta sanctorum Patrum conmunione uiatici re- ficiantur. FRIEDBERG I. 1041. 27PL CXL. 941. 29 JK 93־(־ (bcxvi). 29 D. 3 c. 18 de cons.: Litteris uestris inter cetera insertum inuenimus, quosdam religionis uestrae episcopos a uestro nostroque ordine discrepare, et non per singulos annos in cena Domini crisma conficere. Errant uero qui talia excogitant, et mente uesana potius, quam recta sentientes hec facere audent. §.l. Sicut enim ipsius diei solemp- nitas per singulos annos est celebranda, ita ipsius sancti crismatis confectio per singulos annos est agenda, et de anno in annum renouanda, et fidelibus tradendum, quia nouum sacramentum est et per singulos annos, in iam dicta die innouandum, et uetus in sanctis ecclesiis cremandum. Ista a sanctis Apostolis et successoribus eorum accepimus, uobisque tenenda mandamus. FRIEDBERG I. 1357. 30 D. 4 c. 124 de cons.: Omni tempore liceat episcopo crisma conficere, et per suas dioceses destinare ita, ut ad ac- cipiendum crisma diaconus aut subdiaconus ante diem Pascae de singulis ecclesiis ad episcopum destinetur. §.l. Presbiter uero presente episcopo non signet infantes, nisi forte at episcopo fuerit üli preceptum. §.2. Nec liceat 65
