Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Patsch Ferenc: Teológia életközelben - A felszabadításteológiák eredete, irányzatai és kilátásai
PATSCH FERENC Teológia életközeiben - A felszabadításteológiák eredete, irányzatai és kilátásai dítás teológiájának elkötelezettjei, e diktátorok áldozatait tartják szem előtt. Azokat, akik az ilyen hatalmasságok — vagy más, gazdag és önző embertársaik — bűneinek szenvedő alanyai, legyen bár szó személyes, vagy struktúrává szerveződő bűnökről. A néma törne- geknek kívánnak prófétai hangjává lenni. Hitük misztikus mélysége a szolidaritásban, a mások szenvedésében való osztozásban, s az abban való kitartásban gyökerezik. Ezért igyekeznek, keresztény hitük indítására, erőszakmentes eszközökkel, ám tevékenyen ki- venni részüket Isten megváltó tervének megvalósításában, mely Jézus Krisztus örömhíre értelmében az eljövendő Isten országát igyekszi mind közelebb hozni az arra éhezők és szomjazok számára. 8. A TANÍTÓHIVATAL ÁLLÁSFOGLALÁSA Természetesen egy, a felszabadítás teológiájáról szóló tanulmány nem nélkülözheti az egyházi tanítóhivatal e kérdéssel kapcsolatos álláspontjának ismertetését. Ebben az össze- függésben fontos jeleznem, hogy ez az álláspont az utóbbi évtizedekbenjelentős átalaku- láson esett át. A hivatalos katolikus egyházi tanítás eddigi fejlődése a felszabadítás teoló- giája megítélését illetően két, egymástól jól megkülönböztethető szakaszra bontható. Eleinte a mozgalomra a tanítóhivatal éles visszautasítással reagált; a második szakaszban azonban — részben maga az irányzat átalakulásának is köszönhetően - a pozitív értékelés, legalábbis az mozgalom főbb törekvéseire vonatkozóan, fokozatosan egyre nagyobb te- rét nyert a tanítóhivatali megnyilvánulásokban. Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy az irányzat elindult a katolikus tanítás egészébe történő integrálódás útján. a) Éles visszautasítás. A felszabadítás teológiája és a tanítóhivatal szembenállása széles körben ismert, ezért nem szükséges hosszan időznöm az ismertetésével. Az elutasító reakció csaknem azonnal Gutiérrez programadó könyvének 1973-as megjelenése után érkezett: 1979. január 29-én II. János Pál pápa mexikói apostoli látogatása alkalmával a latin-amerikai püspökök előtt erőteljes szavakkal szögezte le: ,,Krisztus politikusként, forradalmárként, názáreti elnyomottként való felfogása nem esik egybe az egyház tanítá- sával.”41 A pápa tanítóhivatala további két dokumentumban, az 1984-ben közzétett Li- bertatis Nuntiusban és az 1986-ban kibocsátott Libertatis Conscientiában is elítélte a mozgal- mat, bár hangsúlyozta a katolikus egyház közelségét a szegényekhez. Az éles elhatárolódás elsődleges oka az volt, hogy a felszabadítás teológusok nagy része társadalomelemzése során marxista elveket követett, melyek ״ideológiai ihletettsége [...] összeegyeztethetet- len a keresztény hittel és az abból levezethető etikai alapelvekkel”,42 főleg ha azt hangsú- lyozzák, hogy az üdvösség nem érhető el, csak a szegények társadalmi elnyomástól való felszabadítása által.43 Okkal feltételezhetjük, hogy a hivatalos római teológia képviselőit nagyrészt a forradalmi marxista eszmék által megengedhetőnek ítélt erőszak lehetősége intette óvatosságra (ebben fejeződik ki legpregnánsabban az egyház szociális tanításával való összhang hiánya). Az erőszak egyházi jóváhagyását igyekezett a tanítóhivatal min41 ״Esta conception de Cristo como politico, revolucionario, conto el subversive de I\azareth, no se compagina con la catequesis de la IglesiaGiovanni Paolo II, Discorso alia III Conjerencza Generale dell'Episcopate Latinoamericano, Puebla, Mes- sico, (III Coetum Generalem Episcoporum Americae Latinae) nr. 4, in AAS, 71 (1979), 187—205, itt: 190. 42 Hittani Kongregáció, Libertatis nuntius (1984), in Az Egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok (különö- sen a Vili. fejezet, 427-428.), Szent István Társulat, Budapest 1993, 415-437. 43 Hittani Kongregáció, Libertatis conscientiá, in Az Egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok, Szent István Társulat, Budapest 1993, 439—483. 47
