Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Linczenbold Levente: Eszménykép és valóság - A családpasztoráció kihívásai a rendkívüli szinódus kérdései alapján, egyházjogi és pasztorális megközelítésben
LINCZENBOLD LEVENTE Eszménykép és valóság - A családpasztoráció kihívásai... módja és meggyőződése: az isteni és az emberi szeretet mélyreható megfelelése, valamint kölcsönössége. Az sem véletlen, hogy a házasság intézménye a kinyilatkoztatás elején (Teremtés könyve) és a legvégén is megjelenik (Jel 21,2; 22,17). Ez a keret azt mutatja, hogy ha meg akarjuk érteni azt a tartalmat, amely a kezdet és a vég között van, akkor bizonyossá válik az, hogy Isten a legtökéletesebben a házasság élményén keresztül tudja felfedni önmagát. Egyébként pedig erről tanúságot tesznek a keresztény misztikusok is (Avilai Szent Teréz, Keresztelő Szent János).9 Márpedig ha a kinyilatkoztatást nem érthetjük meg a házasság nélkül, akkor ennek a teológiai megállapításnak az a pasztorális következménye, hogy a felületes házassági közreműködésünk sem fogja megértetni a kinyilatkoztatás jelentőségét a felekkel. Azt gondolom, hogy innét támad az a kommunikációs probléma, amely miatt sokszor el- keseredünk. A keresztény közösség növekedésével egyre erőteljesebb az illetékes egyházi ható- ság beavatkozása a közösség életét meghatározó szabályok megalkotásába.10 Ez a beavat- kozás kezdetben inkább lelkipásztor! jellegű. Olyan erkölcsi és liturgikus előírásokról van itt szó, mint például keresztények házassága pogányokkal, vagy hogy a beleegyezés kinyilvánítását bizonyos imádságok és egyházi áldás kísérje, akár mise keretében is. Mint látjuk, ezek a formák még távol állnak a szoros értelembe vett egyházi ״házasságjogtól”. A korai egyház keresztény írói inkább apologetikus jelleggel fogalmazták meg az egyház házasságra vonatkozó felfogását. Ezek a munkák nem teológiai, és nem is jogi összefoglalások, csupán a házasság keresztény felfogását akarták védeni a hitetlen rágal- mazókkal szemben. Az egyházatyáknál (Origenész, Tertullianus, Jeromos, Cipnán, Ambrus) már fel- fedezhető a házasság teológiai megközelítése. Természetesen itt is áll az apologetikus jel- leg, hiszen a gnosztikusok és az eretnekek támadása nem kis problémát jelent az egyház tanításának védelmében. Talán Szent Ágoston az, aki a legtöbbet és a legkimerítőbben tárgyalja a keresztény házasságot. A püspökök helyi zsinatokat tartva elkezdik a helyi törvénykezést a házasság intézményét illetően. Sok lépcső vezet addig, míg az egyház valóban és kizárólagosan — magánál a jognál fogva — illetékességet vindikál magának a keresztények közötti házasságokban. Meg kell várni a birodalom bukását, a világi hatalom összeomlását, hogy saját jogát inegíelelőkép- pen érvényesíteni tudja. A második évezred elején már egyértelműen elmondható az, hogy a házasságjog már egyházi házasságjog.11 Az egyház törvényekbe foglalja a házasság szinte minden tu- újdonságát.12 A törvényes házasság megfelel az egyházi házasságnak, amely ha két meg9 Olasz Katolikus Püspöki Konferencia, Jövőnk a család (1) A jegyesség, Új Ember, Budapest 2005, 123-124. 10 Vő. Erdő, P., Az egyházjog teológiája intézménytörténeti megközelítésben, 97. Az egyház igényt tartott a hívők egész életének, gondolkodásának egymás közötti viszonyának szabályozására. Ezt a törekvést tükrözik már az újszövet- ségi levelekben található házi szabályok (Ef5,22-6,9; Kol 3,18-4,1; lTim 2,8-15; lPét 2,13-3,12). 11 Keleten, a kánonjogi törvények egyre inkább összekeverednek a civil törvényekkel és részét képezik a Corpus Iurisnak. 12 Érdekes, hogy a XII. század közepén, Gratianus dekrétumában nem találunk egyértelmű hivatkozást arra nézve, hogy a házasság contractus (szerződés) lenne. A házasság más elnevezései azonban gyakoriak, pl foedus nuptiale; matrimonii; pactio coniugalis; pactum coniugale. A házasság szerződésként való meghatározását a középkor első római jog magyarázóinál kell keresnünk. 1164/1169-es évekre tehető, hogy a szerződés szó kifejezetten helyet kap a kánonjogászok szótárában a házasság meghatározásával kapcsolatban. Vö. Gaudemet, J., Le manage, un contrat?, 167-170. 25
