Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Zimányi Ágnes: Az Abszolútum ismeretének eredete Pauler Ákos bölcseletében
Az Abszolútum ismeretének eredete PaulerÁkos bölcseletében ZIMÁNYI ÁGNES ״Az Abszolútum úgy teremti a megismerő alanyokat, hogy azokban az egész ideavilág öntudatlanul megvan.”41 Az empíria csak kiváltja a megismerést, de nem határozza meg tartalmát. Ha az Abszolútum közvetlen létmegragadása logikai redukció eredménye, az Ab- szolútum metafizikai megismeréséről beszélünk az analógia entis értelmében, ha pedig az az Abszolútum utáni vágy és szeretet megnyilvánulása, akkor Isten vallási megragadását jelenti. A filozófiai és a vallási megragadás közös vonása, hogy ״ráébredés által új tártál- mák merülnek föl a tudatunkban”,42 tehát a vallási megragadásban (hitben) is van ismere- ti, logikai elem, a szeretet és a remény mellett. A hit a szeretetre és a tökéletes utáni vágyra utal, azt a mozzanatot jelenti, hogy Isten felismerése nem észbeli bizonyítékkal indul, a remény pedig azt, hogy lelkünk az Abszolútumtól, Istentől válj a a végső meg- váltást. Valami racionális elem tehát mindig megnyilvánul vallási állásfoglalásunkban is, mert az az Abszolútum gondolatától elválaszthatatlan. Pauler szerint helyesen azt kell mondani, hogy ״a hit az a bizonyosság, amely bár nem értelmi belátáson alapszik, de ér- telmi kategóriákban nyer kifejezést”.43 A relatíve abszolút tartalmak (alapelvek, végső értékek, elemi adottságok) az Ab- szolútum felé való törekvésre utalnak, arra, hogy ״voltaképpen minden megismerésben az Abszolútum megismerésére törekszünk”,44 mint a megismerés által keresett végső ob- jektumra. Az alapbizonyosságokban az Abszolútum egy-egy aspektusának megragadását is átéljük, közvetlen bizonyosságunk az örök rend végső forrásának felfedezését is magá- ba foglalja: ״A három alapbizonyosság mellett csak egy ősbizonyosság van, az Abszolú- tűin, azaz Isten léte... az Abszolútum — Isten — valamiféle közvetlen (bár természetesen nem teljes) megragadása minden bizonyosság végső alapja.”45 ÖSSZEFOGLALÁS Pauler Ákos műve szellemi életünk maradandó értéke. Fáradhatatlanul vívta csatáját az igazság felderítéséért. Amint a Bevezetésben megfogalmazza: ״Bölcselkedm annyit tesz, mint küzdeni a magunk és mások gondolatainak homályossága ellen.”46 Pauler Ákosnak sikerült áttörnie magát a homályon és sikerült több szempontból is maradandót alkotnia, olyasmit, amit semmiféle változó divat vagy világnézeti fordulat nem kezdhet ki. A teocentrikus Isten-fogalom és világnézet a pauleri bölcselet végső kialakulásában meghatározó szerephez jut. Gondolkodásában minden Istentől indul ki és minden, mint végső célhoz feléje tart. Isten a világ teremtője, fönntartója, mindennek létesítő oka és vég- ső alapja. O teszi lehetővé a legnemesebb emberi tevékenységeket, a megismerést és sze- retetet, amelyek végső fokon Istenben teljesednek be. Az igazság, a jóság, a szépség mind az Abszolútum aspektusai, mint egy-egy út, amely Istenhez vezet. Az Isten felé való tö- rekvés a világtörténelem legfőbb mozgatója, célra-rendezője. Legfőbb hivatásunk, hogy ״küzdjünk Isten országának megvalósulásáért e földön” - írta a Keyserling gróf című írásá- ban, a Napkeletben, 1925-ben. 41 Metafizika, 60. §. 42 Metafizika, 73. §. 42 Metafizika, 73. §. 44 Metafizika, 61. §. 45 Metafizika, 74. §. 46 BEV 19. §. EOLOGiA 201.4/3 226
