Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Vincze Krisztián: Praeambula fidei a fenomenológia nyomán - Bernhard Welte vallásfilozófiájának központi gondolatai
VINCZE KRISZTIÁN Praeambula fidei a fenomenológia nyomán - Bernhard Welte vallásfilozófiájának központi gondolatai 1. VALLÁSFILOZÓFIA HEGEL ÉS HUSSERL FILOZÓFIÁJA NYOMÁN A XX. századi filozófia sok olyan szerzővel jeleskedik, akik a fenomenológiai módszert alkalmazták keresztény filozófiájuk kifejtésében. A fenomenológia ״lényege szerint az igazi kezdetekről szóló tudomány”1, amit úgy kell értenünk, hogy ״utat nyit és mód- szertani segítséget nyújt”2 3 egy igazán szigorú filozófiai gondolkodáshoz. A fenomenoló- gia ágai között találunk olyat is, amely a fenomenológiát kifejezetten vallásfilozófiái irányba akaija elmélyíteni azzal a céllal, hogy ezen keresztül is utat találjon a philosophic1 perennis tartalmához. Olyan szerzők, mint Edit Stein, Dietnch von Hildebrand vagy Adolf Reinach arra törekedtek, hogy az örök filozófia kérdéseit és válaszkísérleteit a fe- nomenológia tükrében mutassák be. Ez jelenthet olyan konkrét tevékenységet, ami pl. Szent Tamás bölcseletét akaija megértetni a mai emberrel, de jelentheti azt az általános filozófiai törekvést is, ami azt akaija megláttatni velünk, ami már korábban is része volt élményáradatainknak, csak éppen korábban még egyáltalán nem figyeltünk fel rá. Ha vallásfilozófiáról beszélünk, akkor nem szabad megfeledkeznünk Hegel névé- ről, aki szerint a filozófiai teológiát mint vallásfilozófiát kell végigvezetni. Filozófiája szennt Istent nem a korábban megszokott theologia naturális jegyében kell többé megkö- zelíteni, hiszen a kanti filozófia öröksége nyomán Istent nem lehetett többé úgy elgon- dőlni, mint korábban. Hegel szerint abban áll az Istenről való gondolkodás lehetősége, hogy őt a szellemfilozófia általi reflexióban ragadja meg az ember. A hagyományos filo- zófiai istentan feladatai abból álltak, hogy Istent mint személyt mutassák be, lényéhez rendeljenek isteni predikátumokat, s a létét próbálják meg igazolni a filozófiai istenérvek gondolatvezetésén keresztül. Hegel idealista gondolkodóként a szellem fogalmából indul ki, hiszen a valóság számára egybeesik a szellemi léttel. Ez az a szellem, amely a vallásban (vallásokban) úgy mutatkozik meg, mint a szellem öntudata, mint saját maga önismerete. A szellem fenomenológiája3 eredetileg egy másik címet viselt volna. Hegel 1807-ben nap- világot látott műve ugyanis A tudat tapasztalatának tárgyaként adatott volna közre.4 Ennek a címnek megfelelően tehát a tudat tapasztalatai között szerepelnek a művészet, a vallá1 Husserl, E., A filozófia mint szigorú tudomány, Budapest 1993, 109. 2 SzALAY M., Fenomenológiai realizmus és philosophia perennis, in Mi a fenomenológia? Edit Stein, Adolf Reinach, Diet- rich von Hildebrand (szerk. Szalay, M.-Sárkány, P.), Budapest 2009, 161-168, 162. 3 Hegel, G. W. F., A szellem fenomenológiája, Akadémiai Kiadó, Budapest 1979. 4 Vő. Kelemen, J., Bevezetés A szellem fenomenológiájáról rendezett konferenciához, in Világosság (2008/3—4) 5—8, 5. 206
