Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Vincze Krisztián: Praeambula fidei a fenomenológia nyomán - Bernhard Welte vallásfilozófiájának központi gondolatai
VINCZE KRISZTIÁN Praeambula fideia fenomenológia nyomán... sok, s a kereszténység kinyilatkoztatott vallása is. Mindezek ugyanis az abszolút szellem öntudatának legfelsőbb formái, melyen keresztül egyben az emberiség szellemi fejlődése is lezajlik. Azért fontos ez a hegeli megközelítés, mert teljesen újszerű! Isten tehát nem a spekulatív fogalomalkotások útján keresendő, hanem az ember tudatának és tapasztalatai- nak a mozzanata, Isten az, aki tapasztalatiságunk mezején jelenik meg. Másrészt az is He- gél sajátosságára utal, hogy bár őt megelőzve mások is használják a Religionsphilosophie vagy a Philosophie der Religion kifejezéseket, de ezen írások még a klasszikus apologetika hagyományába ágyazódnak bele, s nem a tulajdonképpeni vallásfilozófia értelmében íródtak.5 Hegel után a vallásfilozófia eredete a tapasztalat és az emberi tudat mezeje lesz.6 Edmund Husserl a fenomenológiához azt a reményt fűzi, hogy az képessé válhat megalapozó tudománnyá alakulni mind a logika, mind a pszichológia számára, hiszen nem mást vizsgál, mint az emberi tudatnak az élményeit. A tárgyak, a külső valóság ele- inéi a Husserl előtti filozófia szerint mind transzcendens létezők az emben tudat számá- ra, így azok csak közvetve adódhatnak ideáinkon, leképezéseinken, illetve képzeteinken keresztül. A fenomenológia azonban azt állítja, hogy a tudat és tárgy között közvetlen viszony van, hiszen a tudat az mindig valaminek a tudata, s az emberi tudat mindig in- tencionális viszonyt tart fenn, amikor ráirányul egy-egy adott jelenségre és annak értei- met ad. Ennek a megállapított tárgy és tudat közti viszonynak az lesz a fontos követkéz- inénye, hogy a fenomenológia, mint filozófia és mint alaptudomány arra fog törekedni, hogyT visszataláljunk a dolgokhoz. Nincs tehát előttünk a kanti zsákutca problémája, ami a jelenséget elszakítja magától a dologtól (a das Ding für uns és a das Dind an sich kettőssé- ge), hiszen a fenomén maga a dolog, a tudatban megjelenő tárgyélmény. A tudat nem leképezi a tárgyat, hanem magát a dolgot adja nekünk végső konkrét mivoltában. Ami- kor egy jelenséggel találkozunk, akkor tulajdonképpen tudatunk és a megcélzott tárgy között a felfogásértelem, az intencionalitás tartalma kovácsol hidat. Innentől fogva azt vizsgálja Husserl, hogy hogyan is kerül elénk a fenomén, azt hogyan lehet megtisztítani az érdek vezette szemléletektől, arról hogyan fejthetők le a nem lényegi rétegek, s végül hogyan adódik számunkra a dolog invariáns lényege.7 Mindezek fényében azért fontos a fenomenológia törekvése Welte szerint, mert megszünteti azt a korlátot, amit az újkor- tói fogva többen is masszívan építettek ki az alany(iság) és a tárgy(iság) közé,8 ami egyre inkább megnehezítette az Istenről való gondolkodást és beszédet. 2. BERNHARD WELTE SZEMÉLYE ÉS ÍRÁSAI Bernhard Welte vallásfilozófiái tevékenysége arra az időszakra esik, melynek legfontosabb ismertetőjegye az a filozófiai pluralizmus és az az általános szellemi légkör, ami a kérész- ténység elfogadását és gyakorlati megélésének lehetőségét komoly mértékben megnehe- zítette. Éppen ezért gondolatai abban akarnak segítséget jelenteni a mai ember számára, 5 Vö. Mezei, B., Vallásfilozófia, in Filozófia (szerk. Boros, G.), Akadémiai Kiadó, Budapest 2007, 1242-1257, 1246. 6 ״Die Wissenschaft dieses Weges ist die Wissenschaft der Erfahrung, die das Bewusstsein macht.” Vö. Welte, B., Das Licht des Nichts. Von der Möglichkeit neuer religiöser Erfahrung, in Zur Frage nach Gott, Band III/3, Gesammelte Schriften, 118-164, 121. 7 ROD, W., Die Phänomenologie Edmund Flusserls, in Geschichte der Philosophie, Band XII, Die Philosophie des aus- gehenden 19. und des 20. Jahrhunderts 2, Neukantianismus, Idelaismus, Realismus, Phänomenologie (von Holzhey H.-Röd, W.), München 2004, 133-163, 146. ״ Vö. Welte, Das Licht des Nichts, 123-127. 207
